2011. március 21., 09:202011. március 21., 09:20
Az olvasásnak elvileg feltöltődést kellene jelentenie, de ez a funkciója lassan már a múlté. Az újságokat olvasva felszökik a vérnyomásom, az internetet böngészve legszívesebben földhöz vágnám az egeret, a tévét pedig, az esti hírek hatására, lelkiismeret-furdalás nélkül törném be a fapapuccsal, ha lenne olyanom. Számomra már nem elég, ha elolvashatom, melyik busz hová megy, és mennyibe kerül egy európai valuta. Nem érdekel, ki kit ölt meg, vagy mennyire nehéz lépést tartani a benzin világpiaci árával.
Hidegen hagynak a legújabb kormányrendeletek, amelyeket holnap újabbakkal überel a tisztelt ház. Hiába olvasom el őket, attól még a pulzusszámomon kívül semmi sem változik. Menedékre van szükségem ebben a szellemi cunamiban, és ezt már csak a szépirodalomtól remélhetem. Arra pedig időt kell szánni, meg kell emészteni, el kell szállni vele messze. Igen, időigényes, és abból meg a pénzből van a legkevesebb. A könyvek drágák, mert nekünk, akik néha megvásárolnak néhányat, meg kell fizetnünk minden kiadói költséget. Attól félek, egyre nagyobb luxussá válik az olvasás, hiszen nem mindenki engedheti meg magának a minőségi könyveket. Olvasni is elfelejtenek az emberek, és csak az agy rágógumijával pihentetik szellemi reprodukciós szerveiket.
Már csak az árnyékszéki magányunkban olvashatunk. Jóízűen, de lopva! Ám ott is nagyrészt helyi napilapot, mert az rendszerint ott végzi be nagy ívű pályafutását. Oda könyvet csak a magamfajták visznek, akik meg belefeledkeznek a sorok között megbúvó történetbe, és azon kapják magukat, hogy az egész család combjait összeszorítva kuporog az ajtó előtt. Majd ha nyugdíjas leszek, akkor megnézek minden egyes félretett művészfilmet, és elolvasok minden jó könyvet – áltatom magam naponta. De mi lesz, ha nem leszek nyugdíjas? Nem azért, mert nem sikerül megöregednem, hanem azért, mert nem lesz nyugdíjam. Mit mondok majd a lelkiismeretemnek, ha a halálom pillanatában rám förmed: Miért nem olvastad el azt a regényt, amelyet anno elkezdtél a vécé lécén? Erre nem fogok tudni mit mondani, és hiába szidom majd a mindenkori főnökeimet és a hataloméhes kormányokat, mert csak egyedül én nem vettem kezembe a betűhalmazt, csak egyedül én nem kiáltottam világgá: Olvasószünetet minden tisztességes munkásnak! Mert a test mellett a szellemnek is szüksége van megkönnyebbülésre, és az sem baj, ha ez a kettő ugyanazon helyen és időben történik.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
szóljon hozzá!