2011. január 18., 10:042011. január 18., 10:04
Igazuk van, ugyanis a romániai nyugdíjrendszert – deklaratív szinten legalábbis – a hozzájárulási elv alapján próbálta megreformálni a kormány. A miniszterelnök – ha erről kérdezték – egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy ezt hangoztassa. A hozzájárulási elv pedig azt jelenti, hogy azoknak jár magasabb nyugdíj, akik aktív életükben többet fizettek be a nyugdíjalapba. Többet pedig nyilvánvalóan azok fizettek, akiknek a fizetésük is magasabb volt. A járulékokat ugyanis mindig a fizetések arányában állapították meg.
A mostani nyugdíjasok azonban aktív életük jelentős – vélhetően nagyobbik – részét a Ceauşescu-diktatúrában töltötték, az pedig elsöprő többségükre igaz, hogy a katonai, rendőri, esetleg titkosrendőri pályafutásukat a diktatúra idején kezdték el. Ahhoz pedig nem kell nagyon öregnek lenni, hogy felidézzük, mit is jelentett az egyenruha, a rendfokozat a letűnt rendszerben. A fegyveres erők, a karhatalmi csapatok, a Szekuritáté a diktatúra fenntartói, e testületek tagjai pedig az embertelen rendszer haszonélvezői voltak. E testületekben minden bizonnyal kisebbséget alkotnak azok, akiket a szakma szeretete vonzott a pályára. Többségük a kiváltságokra vágyott. És ha innen vizsgáljuk, a társadalmi igazságosság oldaláról közelítjük meg a kérdést, egyáltalán nem biztos, hogy a hozzájárulási elv nyújtja a helyes megoldást.
Az elmúlt években számtalan példát mutatott be a sajtó arra, hogy a rendszerváltozás sem törte meg a korábban kialakult viszonyokat. A diktatúra haszonélvezői a demokráciának is kedvezményezettjei maradtak, a meghurcoltak pedig az új világba is magukkal hozták az esélytelenségüket. Nem biztos tehát, hogy rosszul számolt a Boc-kormány, amikor valamiféle kiigazítást is próbált belopni a törvénybe. Abban mindenképpen hibázott, hogy egyet mondott, és mást cselekedett, hogy nem vállalta a nyilvánosság előtt is a korrekciós szándékot. A hátsó ajtón suttyomban belopott igazságtétel ugyanis aligha vezethet a társadalom megnyugvásához.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok