2010. december 22., 10:382010. december 22., 10:38
A romániai kisebbségekről való felmérésben a cigányokra, magyarokra és németekre térnek ki. Természetesen mindenki nagyon egyetért abban, hogy a cigány szó nem sértő, és a roma megnevezést elfelejthetnék már, hiszen könnyen összetévesztik a románokkal.
Majdnem mindenki úgy gondolja, hogy a romaintegráció közös európai ügy, nagyon elnyomják őket, több mint fele szívesen látja városában, szomszédjaként, kollégaként, de családtagként 87 százalék nem fogadná be. A többség úgy gondolja, hogy kevés joguk van, elnyomja őket a társadalom, de a felsorolt több mint 10-féle lehetséges megoldásból egyiket sem találja megfelelőnek.
A kérdezettek szerint nem lenne jó a segély, a lakásépítés, a munkahelyteremtés, szerintük egyedül a cigányok hibásak az elnyomás miatt, sőt egyedül ők tehetnek azért, hogy a társadalom többi tagja befogadja őket, és megoldják az etnikum problémáit. Röviden: nem szívesen látott emberek a cigányok, családba semmiképp, szomszédba is épphogy eltűrt jövevények, s erről kizárólag ők tehetnek, s amit főztek, egyék is meg. Én azt kezdem sajnálni, a magyarokat miért „tűrik” meg sokkal többen a családban? De jó lenne az ellenállás, nem lenne annyi vegyes házasság…
Mindeközben egy másik felmérésből kiderül, hogy több mint fele a megkérdezetteknek elégedetlen az életével, kevesebb mint 400 leje van az ünnepekre, és minden hatodik városban élő embert kirabolnak. Ennél furcsább az a szakadék, ami az orvoshoz járás szokásánál tátong: minden ötödik ember havonta jár háziorvoshoz, viszont minden negyedik szinte soha.
A városiak 94 százaléka saját lakásában él, és egy nem várt kiadás esetén legfeljebb autójukat tudnák eladni az összeg fedezéséért, annál is inkább, mert csupán 27 százalékuknak van valamilyen megtakarított összege. Talán ezért gondolják úgy legtöbben, hogy ez az ország rossz irányba halad, hogy a bűncselekmények nagy részében roma származású a tettes, és hogy jobb volt a kommunizmusban. S mit lehet a szemére hányni egy családnak, aki idén az udvaron az orgonafát díszíti fel karácsonyfának? Miért ilyen rasszista? Vagy miért nem gondolkodik pozitívan?
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.