2008. november 14., 16:492008. november 14., 16:49
A turisták látogatást tehetnek a felrobbant atomerőmű környékén, valamint a közeli, kihalt Pripjaty városában. A történet attól szép, hogy a környék a mai napig sugárfertőzött, így a kirándulás nem kis kockázatot hordoz. Megvallom őszintén, én igazából sohasem értettem a katasztrófaturistákat. Mi a jó abban, ha valaki nyakába veszi a fél világot, hogy megtekintsen egy cunami által elpusztított halászfalut vagy egy vulkánkitörés által fölperzselt vidéket? Jó, én sem vagyok az a turistatípus, aki egy külföldi út során a kirándulás teljes időtartamát a szálloda légkondicionált bárjában tölti el koktélokat kortyolgatva, engem is érdekelnek a helyi jellegzetességek, a szokások, az emberek – de az, hogy csak azért utazzak el valahová, hogy egy, a Richter-skála szerinti 7,5-ös erősségű földrengés nyomán romba dőlt otthonokat és kétségbeesett embereket fotózzak, valahogy nem bírja feldobni az adrenalinszintemet. Sőt inkább embertelennek és cinikusnak tartom, ha valaki abban leli örömét, hogy otthon a nappalijában büszkén mutogatja a fényképeket, miközben lelkesen ecseteli: „És akkor belekerültünk a dárfúri polgárháború kellős közepébe, és nézzétek, épp sikerült lekapnom, amint az arabok lőtték a fekákat, hát nem király?” Ugyanígy cinikusnak tartom, hogy az utazási irodák sugárveszélynek teszik ki az általuk Csernobilba vitt turistákat – még akkor is, ha azok önszántukból hajlandóak fizetni a veszélyes kalandért.
Hanem, ha már mégis vannak ilyen őrültek, akkor nekünk sem ártana kihasználnunk. Nyilvánítsuk katasztrófa sújtotta övezetté a régi, lerobbant, rothadó szocialista gyártelepeket, vagy az olyan, vizuális környezetszennyezés áldozatává vált településeket, ahol egymást érik a többemeletnyi magas, csipkés bádogtetővel ellátott, félkész állapotban maradt „paloták.” Ahány zakkant, pénzes nyugati turista van, biztos siker lenne. Ráadásul a veszély is kisebb, hisz itt legfeljebb csak a lakók sugároznak. A boldogságtól, hogy végre esetleg valaki hozzájuk is hoz egy kis pénzt.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.