A vak is láthatja, hogy alig jut ideje testmozgásra a diáknak, aki reggel nyolctól délután háromig iskolapadban görnyed, délután megoldja a legtöbbször nem elhanyagolható mennyiségű házi feladatot, majd – ha jut energiája és lelkiismeretes – memorizálja is másnapra a román-, földrajz-, történelem-, kémia- és németnyelvtan-leckét.
2016. szeptember 21., 19:222016. szeptember 21., 19:22
Persze sokan járnak hetente többször úszni, focizni, karatézni, balettezni, lovagolni, viszont ezt otthoni ösztönzésre teszik, hiszen az iskolarendszer nem tekinti a mozgást, a sport megannyi pozitív hozadékát a napi tanrend természetes velejárójának – mint ahogy Európa más országaiban megszokott.
Így a szülő zsebét terheli, ha egyensúlyt akar teremteni a gyerek életében az információátadáson alapuló követelményrendszer és az ebből fakadó mozgáshiány, az ülő életmód dominanciája között. (Az csak hab a tortán, hogy már az elemisták is rengeteg időt töltenek szabadidejükben képernyő(k) előtt ücsörögve.)
Például a serdülő heti 35 tanórájából átlagosan mindössze kettő a torna, ami korántsem elég ahhoz, hogy a fejlődő test mozgásigényét kielégítse. Nem beszélve arról, hogy ily módon kimarad mindennapjaiból a mozgásos tevékenységek számos pozitív hozadéka, hiszen aligha ajándékozzák meg a diákot a túlnyomórészt lexikális tudást követelő tanórák azzal, amit a sporton keresztül megtapasztalhat.
Pedig a sport nemcsak testedzést jelent, de mentálisan és érzelmileg is fejleszt, edzi az empátiát, csapatszellemre nevel, erősíti az összetartozás-érzést, a gyereknek összpontosítania kell, megtanulja, hogyan találja fel magát a hirtelen előállt döntéshelyzetekben, stb. Ezt tartja szem előtt az iskolai élet mozgáshiányának kiküszöbölését is célzó Erdélyi Magyar Középiskolás Sportolimpia, amely tavaly 400 résztvevőt vonzott, idén pedig már 700 diákot mozgat meg.
A tegnap kezdődött, immár második alkalommal szervezett kolozsvári rendezvényre Erdély minden megyéjéből érkeztek fiatalok, akik a futball, kézilabda, kosárlabda, röplabda és atlétikai versenyszámok mellett idén az úszás négy versenyszámában is megméretkezhetnek. Sok tekintetben jó jel, hogy egyre többen kapcsolódnak be sportrendezvényekbe.
Az is fontos például, hogy az effajta vetélkedőkön azoknak a diákoknak is sikerélményben lehet részük, akik mondjuk egy matekversenyen nem remekelnének, viszont jól mozognak. Ha egyre több vonalon ellensúlyozzák a hasonló versenyek az erdélyi iskolások mozgáshiányát, a követelményrendszer egyoldalúságát, remélhetőleg egészségesebbek lesznek az ifjú generációk. És ez több, mint sport: ez már hosszú távú terápia.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!