2009. november 27., 12:362009. november 27., 12:36
Itt van mindjárt az árpádsáv esete Závada Pállal, akinek itt most nem az irodalmi munkásságára térek ki, mivel azt becsülöm és tisztelem. Hanem a minap azt találta mondani, hogy „az árpádsáv nem történelmi ereklye, hanem a nyilas hagyomány, a kirekesztő gyűlölet, az antiszemitizmus és a rasszizmus jelképe.”
Ha ezt annak idején tudják, szegény Árpád-házi királyaink bizonyára nem alkalmazzák ezt a kirekesztő jelképet zászlaikon és pecsétjeiken, de hát akkor sehol sem volt egy Závada Pál, hogy közölje velük: Felséges uram, te egy szélsőséges náci vagy! Ettől a megszégyenült király polgártárs bizonyára azonnal lecserélte volna a félelmetes sávokat valami semlegesre, mondjuk zöld mezőben vidáman hancúrozó balliberális írófejedelmekre.
De hát pont akkor nem járt arra egyetlen Závada Pál sem, ezért aztán azok a csúnya királyok II. Andrástól V. Istvánig használták az árpádsávot, sőt az Anjou-királyok is, pedig ők már nem is voltak Árpád-háziak, csak bizonyára kirekesztők és fajgyűlölők. Meg nácik. Az már más kérdés, hogy az árpádsáv egy bizonyos formáját egy bizonyos történelmi korban egy szélsőséges eszme képviselői megpróbálták kisajátítani, de eddig a történészek még nem derítették ki, hogy például a zsidók deportálásáért közvetlenül az árpádsáv volt a felelős.
Tény: ha ma egy gőzös fejű társaság tagjai egyenruhában, alakzatban vonulnak az árpádsávos zászló alatt, miközben jókat cigányoznak meg zsidóznak, akkor azokat minden becsületes embernek illik megvetni. Ha az árpádsáv a történelmi zászlók között, az állam címerében, a személyi igazolványon és az útlevélen jelenik meg, akkor nemzeti ereklye és szimbólum.
Ha egyenruhában masírozó csőcseléknél, akkor ki kell csavarni a kezükből, őket meg el kell vinni hat hónapra parlagfüvet irtani. Ennyi. Lehet, hogy a vörös csillag, a sarló-kalapács, a horogkereszt vagy az árpádsáv egyesek szerint ronda, és be kell tiltani. De félni valahogy mégsem tőlük kellene, hanem azoktól, akik eszelős eszmék hirdetése közben viselik őket.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok