Sáv

Itt van mindjárt az árpádsáv esete Závada Pállal, akinek itt most nem az irodalmi munkásságára térek ki, mivel azt becsülöm és tisztelem. Hanem a minap azt találta mondani, hogy „az árpádsáv nem történelmi ereklye, hanem a nyilas hagyomány, a kirekesztő gyűlölet, az antiszemitizmus és a rasszizmus jelképe.”

Ha ezt annak idején tudják, szegény Árpád-házi királyaink bizonyára nem alkalmazzák ezt a kirekesztő jelképet zászlaikon és pecsétjeiken, de hát akkor sehol sem volt egy Závada Pál, hogy közölje velük: Felséges uram, te egy szélsőséges náci vagy! Ettől a megszégyenült király polgártárs bizonyára azonnal lecserélte volna a félelmetes sávokat valami semlegesre, mondjuk zöld mezőben vidáman hancúrozó balliberális írófejedelmekre.

De hát pont akkor nem járt arra egyetlen Závada Pál sem, ezért aztán azok a csúnya királyok II. Andrástól V. Istvánig használták az árpádsávot, sőt az Anjou-királyok is, pedig ők már nem is voltak Árpád-háziak, csak bizonyára kirekesztők és fajgyűlölők. Meg nácik. Az már más kérdés, hogy az árpádsáv egy bizonyos formáját egy bizonyos történelmi korban egy szélsőséges eszme képviselői megpróbálták kisajátítani, de eddig a történészek még nem derítették ki, hogy például a zsidók deportálásáért közvetlenül az árpádsáv volt a felelős.

Tény: ha ma egy gőzös fejű társaság tagjai egyenruhában, alakzatban vonulnak az árpádsávos zászló alatt, miközben jókat cigányoznak meg zsidóznak, akkor azokat minden becsületes embernek illik megvetni. Ha az árpádsáv a történelmi zászlók között, az állam címerében, a személyi igazolványon és az útlevélen jelenik meg, akkor nemzeti ereklye és szimbólum.

Ha egyenruhában masírozó csőcseléknél, akkor ki kell csavarni a kezükből, őket meg el kell vinni hat hónapra parlagfüvet irtani. Ennyi. Lehet, hogy a vörös csillag, a sarló-kalapács, a horogkereszt vagy az árpádsáv egyesek szerint ronda, és be kell tiltani. De félni valahogy mégsem tőlük kellene, hanem azoktól, akik eszelős eszmék hirdetése közben viselik őket.