2010. május 03., 09:592010. május 03., 09:59
Meg is kérték egyébként az árát, nem szórakoztak zsebpénzzel. No de a minőséget illik megfizetni – gondoltam. Egy hét múlva mentem is, mert már furdalta az oldalam a kíváncsiság. Amint feltettem a pápaszemet, tényleg sasnak éreztem magam, de nem az éleslátás miatt, hanem azért, mert azt hitték rólam, tollas a hátam. Túl jól láttam az eszközzel, mindent többször, és minden ezerfelé csillogott. Tiszta Megasztár! Ám én ebből nem kértem, cseréltettem is visszakézből.
Még egy hét postázás után új anyag jött a fővárosból, vagy lehet a távolkeleti országok valamelyikéből. Felteszem, kitűnő, megyek is kifelé a boltból, ám amikor jobbra nézek az átjáró előtt, nehogy elgázoljon valaki, akinek nincsen sasszemüvege, látom, hogy nem látok. Azaz olyan a kép, mint amikor fotózni tanul az ember, és elfelejti beállítani az autofókuszt. Hókusz-pókusz, fordulok is vissza, dobom csípőből az eladónak az okulárét. Nem hitt nekem, megvizsgálta, és látta, ugyanaz a hiba, mint múltkor, csak most kisebb felületen. Siránkozik, az ő béréből vonják le az árát. Jobb, mintha az enyémből tennék – mondom, nekem kell egy jó lencse, nem akarok egy-két éven belül megvakulni, ha addig esetleg nem megyek neki valaminek, valakinek.
Elismeri, visszaküldi. Pár nap múlva megkeresem a tulajt, mert sem számlát nem kaptam, sem szemüveget, csak egy rakás idegvégződésem sorvadt el. Vajon mi lehet a garancia arra, hogy a jövő heti szemüveg jó lesz? Erre a kérdésre az eladó is csak hümmög, mondván az ő műfogsora tízszer olyan drága volt, és használhatatlan. Ezzel jól megvigasztalt. Addig is használom a régi pótszemeimet, bár annak a keretét kínai pillanatragasztóval férceltem öszsze, de az garantáltan tart. Addig megyek majd, és cseréltetem vissza a szemüvegeket, amíg nem kapok egy jót, vagy csődöt nem jelent a cég, hiszen a lencsét könnyebb cserélgetni, mint a retinát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok