2011. március 02., 09:432011. március 02., 09:43
Abban az időszakban valóságos kultúreseménynek számított egy-egy römi- vagy kártyaparti forralt bort kortyolgatva, mert az üzletekben akkoriban vásárolható rettenetesen savanyú bort másként meg sem lehetett inni. Ezt is csak azért ittuk, hogy ha a sok nevetéstől kiszáradt a torkunk, hát legyen amivel leöblíteni. Mert mondanom sem kell, kizárólag a játék kedvéért kártyáztunk vagy römiztünk és azért, hogy közben suttogva szidhassuk a rendszert, és pikáns vicceket mondhassunk a diktátor-házaspárról. Aztán a rendszerváltás után megszűntek ezek a szórakoztató esték, lett számítógép meg minden egyéb, ami elvonja az ember figyelmét a szomszédjában élő másik emberről, de akár a barátairól is. Nekem pedig egyre erőteljesebb igényem fogalmazódott meg ezen játékok iránt, és alkalmas partnerek hiányában a gyermekeimet tanítottam meg ezekre a játékokra. Annál is inkább, mert hiszem és vallom, hogy minden magyar embernek illik legalább egy kártyajátékot ismerni és továbbadni a gyermekeinek. Természetesen ugyanúgy, mint hajdanán, óriási partikat csaptunk a hosszú téli estéken, csakhogy most a gyermekeim voltak a kártya- és römipartnerek, nem a szomszédok, és nem a barátok. Azt viszont nem tudtam, hogy csemetéim továbbfertőzték a baráti körüket, mintegy alternatív szórakozási lehetőséget kínálva a számítógép-diszkó-kocsma hármasnak. Sőt azt sem tudtam, hogy a tőlem szerzett tudást egész magas szintre tökéletesítették. Így óriási meglepetés ért a minap, amikor römipartira hívtam a lányom baráti körét – kamaszéveik végén tartó ifjú társaságot –, és nemhogy megvertek, porig aláztak, megsemmisítettek römiben. Pedig még az elején azt hittem, komoly esélyeim vannak a nyerésre, annál is inkább, mert az ifjak a römi mellett még számos dologgal foglalkoztak. Többek közt jó étvággyal majszolták a szendvicseimet, SMS-eket fogadtak és írtak, ötpercenként válaszoltak a telefonhívásokra, vagy éppen ők hívtak valakit, és teljesen mellékesen rendezgették a figurákat a táblán – legalábbis nekem úgy tűnt. Aztán miközben én annak örvendeztem, hogy jól alakulnak a dolgok a táblámon, teljesen váratlanul zsolival zártak... S nem csak egy közülük, rendre mindegyik!...
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.