VEZÉRCIKK – Dacian Cioloș 100 éves Romániája mindenkié: jól megfér egymás mellett, boldogan éldegél benne Dan Tanasă és az erdélyi magyarság.
2016. október 19., 19:312016. október 19., 19:31
A lassan egy éve kormányzó szakértői kabinet miniszterelnökének minap közzétett programdokumentumából sugárzik a pozitív hozzáállás, utópisztikus jövőkép-ábrázolása pedig olyannyira lelkesítő, hogy az ember azon nyomban pecsételne egyet. Nagy kár, hogy a decemberi parlamenti választásokig még sokat kell aludni, ráadásul a jó elsöprő győzelmét elősegíteni akaró szerző nem méretkezik meg: politikai programját egyelőre csak intelmeknek szánta az utódok számára.
A Románia 100 néven közzétett cselekvési terv az 1918-as események közelgő kerek évfordulója alkalmából szorgalmaz teljes körű politikai és társadalmi megújulást. A dokumentumban rögzített elvek utolsó, 10. pontjában – Támogatom minden román Romániáját alcímen – Cioloș néhány szóban a kisebbségek irányába is eleresztett egy barátkozó közhelyet: szerinte amennyiben felvállaljuk, az ország mindannyiunké, minden állampolgáré, etnikai, hitbéli hovatartozástól, tartózkodási helytől függetlenül.
Az általános megújulás természetesen a romániai magyarság érdeke is, a 2018. december elsejét övező felbuzdulás pedig kihagyhatatlan lehetőséget nyújt arra, hogy közösségünk is felvázolja, deklarálja sajátos ország- és jövőképét, „megvalósíthatósági tanulmányát”. Örökkön örökké tisztelni fogjuk múltunkat, de 2018. december elsején nem gyászhuszárokra lesz szükségünk, hanem olyan talpraesett, cselekvőképes vezetőkre, akik az elkövetkező bő két évben szakítanak ingatag, apró örömökért ide-oda boruló bukaresti politikájukkal, és nyíltan felvállalják azt, akik vagyunk, miközben – még akkor is, ha utópisztikusan hangzik – megingathatatlanul közvetítik azt, amit akarunk.
Nem a könyörgő könnyek áztatta százéves gyulafehérvári nyilatkozatról kell hadoválni, hanem új, a mai problémákra megoldást kereső programot, cselekvési tervet, kiáltványt kell megfogalmazni. És ami legalább ennyire fontos: olyan megbízható politikai és társadalmi partnereket kell találni, akik hosszú távon felvállalják az együttműködést, felvállalnak minket. Még akkor is, ha a szövetkezés nem kecsegtet kormányszereppel vagy jól fizető tisztségekkel. Ez az elmúlt negyed évszázadban nem sikerült, és bizony nemcsak a többségi politikai vezetők felelőssége, hogy ma az ország jóval inkább a magyarüldöző Dan Tanasáé, mint a miénk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!