2010. május 20., 10:432010. május 20., 10:43
Az olyan szamárságok persze egyenesen kabaréba illenek, miszerint a magyar tanulók ezentúl Boros Pistaként emlegetik Burebista dák királyt, az efféle primitív poénkodás kitalálója – történetesen egy szociáldemokrata honatya – értelmi szintjét tükrözi.
Viszont Ştefan cel Mare moldvai fejedelem Nagy Istvánként emlegetése kapcsán már bunkóságukról is tanúbizonyságot tettek a képviselők, nem tudva (vagy szándékosan elhallgatva), hogy a magyar helyesírás szabályai szerint az idegen neveket magyarul mondjuk és írjuk. Különben nem nagy őrdöngősség, a románban is ez az úzus: államalapító királyunkat például a román történelemkönyvek is Ştefan cel Sfântként emlegetik. Ennél is nagyobb a baj bizonyos politikusok mentalitásával. Közvetlenül a kilencvenes évek elején még betudtuk a kommunizmus örökségének, hogy sokan azzal válaszoltak a magyar iskolák vagy szakok alapítását célzó kezdeményezésekre: tán nem akarjuk a sorkatonai szolgálatot is magyarul letölteni?
A többség viszont még ma is nemzetállami sztereotípiákban gondolkodik, és úgy tartja: román(iai) történelmi eseményeket, személyiségeket, földrajzi fogalmakat és neveket kizárólag az állam nyelvén lehet oktatni, ellenkező esetben csorbul a nemzeti jelleg. Sajnos így vannak ezzel más utódállamok is. A szlovák oktatásügyi minisztert például újabban az zavarja, hogy a szlovákiai magyar középiskolások jobban ismerik anyanyelvüket, mint az államnyelvet, és hogy ezek a diákok nem tudnak „államnyelven gondolkodni”.
Ugyanez a kaptafa Románia történelme és földrajza esetén: nem az a lényeg, hogy a magyarok könnyebben elsajátítsák az ismeretanyagot, hanem hogy azt kizárólag románul tegyék. Azaz: gondolkozzanak az állam nyelvén. Ráadásul ezen a goebbelsi tézisen most azok a liberális és szocdem konjunktúralovagok lovagolnak, akik nemrég – az RMDSZ kormánypartnereiként – még a magyar kisebbség pártfogói szerepében tetszelegtek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok