2010. május 20., 10:432010. május 20., 10:43
Az olyan szamárságok persze egyenesen kabaréba illenek, miszerint a magyar tanulók ezentúl Boros Pistaként emlegetik Burebista dák királyt, az efféle primitív poénkodás kitalálója – történetesen egy szociáldemokrata honatya – értelmi szintjét tükrözi.
Viszont Ştefan cel Mare moldvai fejedelem Nagy Istvánként emlegetése kapcsán már bunkóságukról is tanúbizonyságot tettek a képviselők, nem tudva (vagy szándékosan elhallgatva), hogy a magyar helyesírás szabályai szerint az idegen neveket magyarul mondjuk és írjuk. Különben nem nagy őrdöngősség, a románban is ez az úzus: államalapító királyunkat például a román történelemkönyvek is Ştefan cel Sfântként emlegetik. Ennél is nagyobb a baj bizonyos politikusok mentalitásával. Közvetlenül a kilencvenes évek elején még betudtuk a kommunizmus örökségének, hogy sokan azzal válaszoltak a magyar iskolák vagy szakok alapítását célzó kezdeményezésekre: tán nem akarjuk a sorkatonai szolgálatot is magyarul letölteni?
A többség viszont még ma is nemzetállami sztereotípiákban gondolkodik, és úgy tartja: román(iai) történelmi eseményeket, személyiségeket, földrajzi fogalmakat és neveket kizárólag az állam nyelvén lehet oktatni, ellenkező esetben csorbul a nemzeti jelleg. Sajnos így vannak ezzel más utódállamok is. A szlovák oktatásügyi minisztert például újabban az zavarja, hogy a szlovákiai magyar középiskolások jobban ismerik anyanyelvüket, mint az államnyelvet, és hogy ezek a diákok nem tudnak „államnyelven gondolkodni”.
Ugyanez a kaptafa Románia történelme és földrajza esetén: nem az a lényeg, hogy a magyarok könnyebben elsajátítsák az ismeretanyagot, hanem hogy azt kizárólag románul tegyék. Azaz: gondolkozzanak az állam nyelvén. Ráadásul ezen a goebbelsi tézisen most azok a liberális és szocdem konjunktúralovagok lovagolnak, akik nemrég – az RMDSZ kormánypartnereiként – még a magyar kisebbség pártfogói szerepében tetszelegtek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok