2010. április 28., 11:322010. április 28., 11:32
Nyár volt tavaly március 15-én, amikor több százan tüntettek hiába a községháza előtt, előrehozott választásokat követelve, és nyár van most, amikor a közbirtokossági elnökjelölt kékre-zöldre vert arccal kiáltja: itt valamit sürgősen tenni kell. Igaz, Pakisztánban még le is lövik a hangoskodókat, pár pofont ejsze Alfaluban is ki lehet osztani.
A demokrácia és a jogállamiság finnyás értelmiségieknek való úri huncutság, a székely paraszt a bunkósbotból ért. Vagy mégsem? Pál Imréből többszöri nekifutásra végül közbirtokossági elnök lett, bár a háborúnak a jelek szerint koránt sincs vége. Nemcsak a várható bírósági perekre, a zökkenőmentesnek a legkevésbé sem ígérkező átadás-átvételre gondolok, hanem arra a folyamatos uszításra is, amelynek végső célja az ellenzék elszigetelése és ellehetetlenítése.
A helyi televízió tényszerű riport sugárzása helyett meghatározatlan időre felfüggesztette a műsorszolgáltatást és az alfalvi falunapokat sem szervezik meg idén. Mindezt jól rá lehet kenni az ellenzékre, látjátok feleim szümtükkel, mi nagyon szeretünk benneteket, de a gonosz Pál Imre miatt nincs több helyi adás, és nem lesz Republic-koncerttel egybekötött hejehuja sem a főtéren. Nagyon beszédes, hogy a botrányos eset után György István polgármester nem azonnali kivizsgálást sürgetett, hanem szégyenkezett, hogy köze van Alfaluhoz. Kicsit olyan ez, mintha egy gyilkossági tárgyaláson a bíró nem a nyomozást szorgalmazná, hanem szégyellené, hogy köze van a törvényszékhez. Az igazi baj talán mégis inkább az, hogy mindez csupán a jéghegy csúcsa.
Alfalu vezetői olyan erős korrupciós összefonódásnak váltak részévé, amely nemcsak a leszámolások stílusában, hanem a vagyonszerzés módjában is a maffiára emlékeztet. Hínár tekeri körbe a vagyonnyilatkozatokkal bűvészkedő polgármestert, a 700 fát törvénytelenül kitermelő alpolgármestert, az erdészet vezetőit, és rettenetesen bűzlik a mocsár a kétesen rendezett birtokügyek sokaságától is. Egy darabig befogja az orrát az ember, és nem érzi az elviselhetetlen szagot, de a végtelenségig nem lehet szájon át lélegezni – eljön az idő, amikor a vérszívó szúnyogok tiltakozása ellenére a lápot lecsapolják. A vidék újra száraz lesz, tiszta és biztonságos. Bárcsak már ott tartanánk.
Szerző: Lukács János
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok