2012. április 18., 09:502012. április 18., 09:50
Akinek személye, kiválasztása nagyon sok kérdésre is megadta a választ. Az első, egyáltalán nem mellékes körülmény, hogy az Országgyűlés alelnöki, majd elnöki posztját is betöltő Áder János ugyanúgy a Fidesz alapító és rendszerváltó politikusai közé tartozik, mint Orbán Viktor és Kövér László, ilyen értelemben szimbolikus jelentőséggel is bír, hogy a „régi utastársak” hamarosan egyszerre számítanak majd a legfőbb közjogi méltóságnak Magyarországon.
Áder jelölése azokat az öt éve keringő találgatásokat is szertefoszlatta, miszerint Orbán-ellenes puccsal kívánt új jobboldali pártot létrehozni – ha így lett volna, a pártelnök-kormányfő választása ma biztosan nem esett volna rá. Az Európai Unióval fennálló viták ismeretében egyértelmű ugyanakkor, hogy ma Magyarországnak – még akkor is, ha jogkörei meglehetősen korlátozottak – elsősorban olyan köztársasági elnökre van szüksége, aki jártasságot szerzett a napi politikában és a jogtudományokban egyaránt.
A Brüsszel és a Velencei Bizottság által bírált választási és igazságszolgáltatási rendszer kidolgozójaként Ádernek elnöki minőségében még nagyobb mozgástere nyílik megvédeni a magyar érdekeket és álláspontokat, mint eddig EP-képviselőként. Végezetül az államelnöki poszt betöltése, az új elnök kiválasztása ismételten rávilágított a jelenlegi magyarországi ellenzéki pártok gyengeségére és álságos politikai-erkölcsi magatartására.
A még mindig Schmitt Pál plágiumügyén és távozásán csámcsogó szocialisták például mélyen hallgatnak arról, hogy korábban két miniszterelnökük sem volt hajlandó lemondani tisztségéről, holott egyikükről (Medgyessy Péter) kiderült, III/II-es ügynökként, szigorúan titkos tisztként szolgált a Kádár-rendszerben, míg a másikról (Gyurcsány Ferenc), hogy tudatosan hazudott az országnak. Vagyis a következménynélküliség odaát, náluk keresendő…
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.