2011. május 05., 10:142011. május 05., 10:14
Nos, ilyenkor a szomszédság egy része – gondolom, már csak megszokásból is – becsukja az ablakot, sóhajt egyet, és nyugodtan lefekszik aludni, mondjuk, zene vagy tévé mellett, esetleg füldugóval. A másik csoport egy ideig húzza cérnával, majd úgy dönt, valamit mégiscsak tenni kéne, mert másnap dolgozni kell, és az éjjeli alvás nélkül nem megy.
Legutóbb a szokásos padtársaság egyre hangosodó röhögését, böfögését hallgattam – nem próbálom itt visszaadni, miről és hogyan szoktak beszélgetni, legyen most elég a hangerő zavaró tényezőnek –, miközben este a televíziót néztük. Ilyenkor még nincs nagy baj, én is kicsit feljebb húzom a hangerőt a tévén, és próbálok elvonatkoztatni.
Valamivel éjfél előtt dühös női kiabálást hallok – az egyik fölső szomszédnál szakadt el a cérna. A játszótéren szórakozó hat-hét fiatalembert ez rendkívüli módon elszórakoztatja, röhögve mutogatják szegény szomszédasszonynak a pocakjukat (ne kérdezzék, miért) meg a boldogabbik felüket.
Mintegy tíz perc múlva a másik lépcsőházból kiabál ki síráshatáron egy idős ember – őt már válaszra sem méltatják, zavartalanul üvöltöznek tovább. Mikor az óra már csaknem fél egy felé járt, nálam is elfogyott a türelem. Legtanárosabb, legkioktatóbb hangomon kiszóltam, s előbb megkértem őket, menjenek máshová kiabálni, majd mikor nem érkezett válasz, közöltem, hogy ha nem takarodnak el azonnal, rendőrt hívok.
Bár „feleselni” nem akartak, vagy nem mertek – ki tudja, melyik általános iskolai rettegett tanárnőjüket képzelték a hangom mögé? –, egyikük mintegy magában, de jól hallhatón többször is elismételte: ő bizony rendőr. Úgy tettem, mintha nem hallanám, csak visszakérdeztem, értik-e, amit mondok, majd amikor nem jött válasz, elővettem a telefont. Férjem épp jókor fogta le a kezem: ő ugyanis azt is észrevette, hogy elkotródtak.
Nos, mondanám, sikeres este volt, a kérdés azonban marad: egyesek csak akkor hajlandók normálisan viselkedni, ha valaki rendőrséggel fenyegetőzik?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!