2011. január 04., 10:542011. január 04., 10:54
Valószínűleg ő sincsen tisztában vele, csak annyit tud biztosan, eléggé üres és mély a királyi malacpersely ahhoz, hogy az a pár garas, amely belehull, hangtalanul meg nyomtalanul tűnjön el a sötétben. A nemzetközi hitelezők viszont arra sürgetnek, fosszuk ki még jobban a kiüresedett zsebeket, különben nem lesz újabb kölcsön. A kisembernek szintén lyukas a bocskora, és mindezt még az is tetőzi, hogy a meglévő adósságokat a téli ünnepekre újabbakkal halmozta. Válság ide meg oda, azt azért mégsem teheti meg, hogy a szomszédot egy pohárka pálinka nélkül engedje ki az ajtón, amikor az új év első napján átfárad köszöntgetni. Szerencsére a jókívánságokból még nincsen hiány, és a válságos idő legalább közelebb hozza egymáshoz az embereket. A tavalyi esztendő egyébként a falusiaknak és a városiaknak is egyaránt komoly kihívásokat hozott. Falun nem elég, hogy tavasszal és ősszel is komoly árvizek pusztítottak, még télen sem szivárgott el a belvíz. A növények csak levelet termettek, mert a gyümölcs beérleléséhez nem volt megfelelő az időjárás. Ha nincsen termés, nincsenek állatok, enni viszont kell, ha akarunk, ha nem, így a pénzt a boltba kell hordani. Emellett inni is kell naponta, különben nem lehet elviselni az ennivaló hiányát. A füstölésről nem is beszélve, menjen összébb a tüdőnk, legyen hely a májunknak. Városon meg a számlák gyűlnek a postaládában, és a dobozlakók irigysége növekedik folyamatosan, akik azokra a falusiakra néznek görbe szemmel, akiknek nincsen bevezetve a földgáz. Gáz mindenesetre van, jó nagy mindenütt, szinte tapintani lehet, különösen a babgulyással teli kondérok mellett. Aki közel ül a tűzhöz, az szaglik. Idén legalább annyival legyen jobb, hogy aki dolgozik, az kapja meg a fizetését, és aki termeszt, annak legyen mit betakarítania. A tavaszt viszont senki sem várja, mert újabb áradásokkal fenyeget, illetve az üzemanyagüzletnek hála újabb árazások is lesznek. Lassan a vasszeget is megesszük, hiszen az öreg tyúkok mellett az is megfő a fazék alján, a kőleves pedig nem csak a népmesei menüben lesz főfogás. Ám fő az optimizmus, hiszen a remény csak utánunk hal meg. No de az ő temetésén akkor ki lesz? Addig, amíg nyitva vannak az ócskavasbeváltók, visszaveszik a szilveszterkor kiürült piásüvegeket, sor van segélyosztáskor, nem lehet olyan nagy a válság.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.