2008. december 02., 18:242008. december 02., 18:24
A jövendő kormányról jelen pillanatban csak egy dolgot lehet több-kevesebb biztonsággal tudni: azt, hogy előbb-utóbb megalakul, és hogy a legnagyobb valószínűséggel legalább két párt alkotja majd. Persze még ez sem százszázalékos, hiszen előfordulhat, hogy a győztes PDL egyedül alakítana kisebbségi kormányt, aminek önmagában nagyobb parlamenti támogatottsága lenne, mint a leköszönő, kétpárti PNL-RMDSZ-kormánynak. Volt már erre példa 2000 és 2004 között – akkor a szocdemek vihették végig az RMDSZ külső támogatásával a négyéves mandátumot.
Afelől kétségünk sem lehet, hogy az államfő vidáman bízza majd meg a PDL miniszterelnök-jelöltjét a kormányalakítással, hiszen a demokrata-liberálisok szellemi atyjának tekinthető Traian Basescu már korábban bejelentette, hogy sem a PSD, sem a PNL jelöltjét nem tartja alkalmasnak a feladatra. Ráadásul a tegnap esti, a választási rendszer visszásságait is jól tükröző szavazatvisszaosztás után – amely nyomán a több szavazatot szerző PSD végül kevesebb mandátumot kapott, mint a PDL – már amiatt sem kell aggódnia, hogy nem a legtöbb képviselővel rendelkező pártot kéri kormányalakításra.
Ugyanakkor a szóló kormányzás kevéssé valószínű. Ezért a PDL-nek – és Basescunak is – igencsak keserves Canossa-járást kell abszolválnia ahhoz, hogy ismét magához édesgesse a korábban annyit támadott liberálisokat. Tény ugyanis, hogy a valóban a mérleg nyelvévé vált PNL nélkül nemigen lehet kormányt alakítani.
Azonban a PDL-PNL kormány többsége még így sem feltétlenül elég a valóban hatékony és kényelmes kormányzáshoz. Márpedig az RMDSZ fegyelmezett, a pártvezetés utasításait a szavazások során rendszerint hűségesen követő honatyái bármilyen összetételű koalícióban képesek lennének biztosítani az olyannyira áhított stabilitást. Megállapítható tehát: ha az RMDSZ némileg veszített is súlyából, a csökkenés talán nem akkora, hogy könnyedén kihagyható legyen a kormányalakítási számításokból.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok