Reformfájdalom

Az RMDSZ-es politikus már-már kibírhatatlan ellenszélben kénytelen végrehajtani a rendszer ésszerűsítésére épülő átszervezési folyamatot. És elsősorban nem a hőzöngő nacionalista inszinuációk jelentik a mélyreható reform legnagyobb akadályát: nem azok a rosszindulatú, politikai haszonszerzés céljából megeresztett vádaskodások, miszerint a magyar nemzetiségű tárcavezető azért záratott be kórházakat Arad, Bihar és Szatmár megyében is, hogy az ottani lakosság inkább a magyarországi ellátórendszert vegye igénybe.

Hiszen ezek a vádak annyira nevetségesek és légből kapottak, mintha valaki Obama elnök szemére vetné, hogy nem véletlenül nevezett ki színes bőrű politikust az amerikai igazságügyi tárca élére (aki mellesleg az Egyesült Államok első fekete bőrű igazságügy-minisztere). Cseke Attila dolgát sokkal inkább ellehetetleníti, hogy nincs megfelelő támogatottsága a koalíción belül sem, ahol több demokrata politikus ország-világ előtt hirdeti: ők ugyan teljes mellszélességgel hívei a reformnak, éppen csak az RMDSZ-es miniszter konkrét intézkedéseit ellenzik. Mármost strukturális változásokat nehéz elképzelni konkrétumok nélkül. A félig-meddig már megvalósított ágyszámcsökkentéssel, kórházátszervezéssel – amelynek újabban már nemcsak az érintett önkormányzatok, hanem az igazságszolgáltatás is keresztbe tesz – nem is az a baj, hogy megszüntetik azokat az intézményeket, amelyek mindössze a betegek elfektetésére szorítkoztak, gyógyításukra viszont már nem volt kapacitásuk.

A bökkenő az, hogy a szigorúan költségmegtakarításon – értsd: spórláson – alapuló intézkedések nyomán a megmaradt kórházakban nem fog megszűnni a túlzsúfoltság, az egészségügyi ellátás nem lesz kor- és szakszerűbb, minőségibb, hiszen az állam európai szinten továbbra is a bruttó össztermék legkisebb hányadával, öt százalékával hajlandó finanszírozni az ágazatot. Végeredményben a páciensnek sem az fáj, hogy lakat kerül a vidéki poliklinikára, ahonnan megfelelő felszerelés és szakembergárda híján amúgy is továbbküldenék komolyabb baj esetén. Hanem az, hogy továbbra sem lehet biztos abban: ugyanolyan eséllyel gyógyítják ki az állami kórházban, mint egy külföldi vagy magánklinikán.