JEGYZET – A történelemnek nevezett hosszú eseménysor nem igazán pillant bele a naptárba, mielőtt szabad utat engedne egy-egy világraszóló esetnek.
2014. május 13., 19:492014. május 13., 19:49
Az utóbbi kétszáz esztendőben mindenképpen eltolódott az évszázadok nyilvánvalósága a hivatalos nyilvántartáshoz képest. A felvilágosodásként is emlegetett 18. század „szelleme” csak 1815 után, a Waterloonál Napóleonra mért döntő vereséggel ért véget. Ekkor kezdődött az ész uralta előző száz évtől eltérő, a szív, a nagy szenvedélyek meghatározta 19. század. Érzelmi viharok kísértek minden eseményt, tombolt a romantika, de nemcsak híres szerelmek szövődtek-szakadtak szerteszét – ez volt a nemzetek öntudatra ébredését kiteljesítő száz év is egyben.
S amikor már-már rendeződni látszott az európai népek sorsa, amikor már észrevehető lett a polgári gyarapodás, akkor a nagypolitikával nem foglalkozó többség számára váratlanul véget is ért a dagadó keblű század. Szarajevóban egy lövés zárta le: Gavrilo Princip megölte az osztrák–magyar trónörököst, Ferenc Ferdinándot. Száz évvel ezelőtt, 1914 júniusában.
Az eleinte a nagynak, majd később „szerényen” az elsőnek nevezett világháború négy és fél éves öldöklése volt a vajúdás az új század, a 20. megszületésekor. Amikor aztán a nagyok és még nagyobbak akarata belefojtotta a szót a kisebbekbe. Gyakran nemtelen, aljas eszközökkel is, ha úgy látták jónak. A fontos az volt, hogy féljenek. Féljen minden kicsi és gyenge, bújjon önként az erős óriás szárnyai alá.
A szarajevói lövésnek egy hónap múlva lesz a centenáriuma, a naptárt viszont lapozgatni nem szerető, rakoncátlan történelem zsigerből megérezte, hogy itt az ideje a váltásnak – valami újhoz kellene kezdeni. Na de épp a történelem tudja a legjobban, hogy már évezredekkel ezelőtt, a régi görög–római világban is tudták, hogy „nincs új a Nap alatt”. Nincs bizony, akkor viszont valami régebbit kell felmelegíteni. Például a sok esztendeje végleg fagyhalálra ítéltnek gondolt hidegháborút. Kis helyi konfliktusokkal, melyek aztán gyorsan terjednek tovább. Gavrilo Princip sem azt kiáltotta, hogy világháborút akarok, amikor meghúzta a ravaszt.
Az ember viszont most is ember, most is ugyanúgy önérzeteskedik, hangoskodik, sérteget és hőzöng. Ugyanúgy eszébe sem jut, hogy a történelem lényegileg rakoncátlan és ragaszkodik ahhoz, hogy az övé legyen mindig az utolsó szó.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!