2012. április 25., 08:542012. április 25., 08:54
S hogy tulajdonképpen miről is szándékszom beszélni? Nagyvárad kulturális programjainak egymásra szervezéséről. Nem tudom, más nagyobb városokban hogy működik az összeállítás, de bizonyos helyeken vannak havi vagy negyedévi műsorfüzetek, ahonnan időben ki lehet nézni, mikor, hová menne legszívesebben az érdeklődő. Váradon ilyesmi nincs, holott nem mondható éppen sokmilliós metropolisnak, habár mi, itt születettek esküszünk arra, hogy városunk a világ közepe.
Más vidékről valók kissé hőzöngő, nagyszájú alakoknak tartanak bennünket, amiben – mondjuk ezt is ki bátran! – van némi igazság. Jó példa az is, amiről éppen beszélek. Mert a fejetlenül (vagy nagyon is jól megfontolt sunyi hátsó gondolatokkal?!) összeállított rászervezés azt a látszatot keltheti, hogy dúskálunk a programokban. Holott erről szó sincs. És mégis: már egy ideje többször is felvetődött, hogy tulajdonképpen egy aránylag szűk körű közönség vesz részt a legkülönbözőbb kulturális rendezvényeken, s ha valaki netán kételkednék benne, azt meggyőzheti az évente sorra kerülő Varadinum-eseménysor.
Az utóbbi években ugyan a Varadinum szervezői próbálkoznak némi egyeztetéssel, de az év „hátralévő” 51 hetében mi történik? A szimfonikus hangverseny például mindig ugyanaznap, ugyanabban az órában van: csütörtök este 7-kor. Ha erre az időpontra szervez a színház vendégjátékot, bérletelőadást, ne adj’ Isten bemutatót, akkor a törzsközönség az egyik helyre tud csak elmenni. Vagy esetleg egyikre sem, mert a rá-játszás úgy felmérgesítette, hogy már nincs kedve kibújni otthonról. Inkább bámulja a dobozt.
Azok pedig, akiknek esetleg megfordulhatott volna a fejükben az időbeni egyeztetés, elkezdik a sopánkodást: hogy ezek a mai fiatalok nem járnak sehová, csak a számítógép, a laptop, esetleg hétvégén egy klub, de a mai öregek sem különbek, ülnek, bámulják otthon a tévét, elhíznak, lábuk fáj, ha kimozdulnának, frissebbek lennének agyilag is, a mai középkorúakra pedig végképp nem éri meg szót vesztegetni, mert ráfognak mindent a napi rohanó világra, a tipródásra, holott munka után csak tespednek. Ismerős szöveg?! Ajaj! Holott egy kis jóindulattal elkerülhető lenne.
És nekünk, a közönségnek sem kellene folyton ugyanazt mormolnunk, vagyis hogy ezek a mai intézményvezetők még arra sem képesek, hogy elkerüljék a folytonos RÁ-játszást a másik-harmadik intézmény műsorára.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
Látogatottsági adatok