2010. február 22., 11:242010. február 22., 11:24
Mindez persze nem több a sors furcsa fintoránál, a baloldali alakulatnál végbement hatalomváltás azonban egyáltalán nem véletlen. A mostani kongresszuson tulajdonképpen a párt Năstase és Ion Iliescu nevével fémjelzett régi gárdája kaparintotta vissza a gyeplőt, amelyet öt évvel ezelőtt Mircea Geoană vett ki a kezükből.
Geoană leváltása törvényszerű, hiszen semmilyen szempontból nem sikerült megfelelnie: az államfőválasztás elbukása, a kampány során elkövetett szarvashibák miatt belső ellenfelei, a 2005-ben ígért reformok elmaradása miatt pedig hívei csalódtak benne, míg a se ide, se oda nem tartozó PSD-sek főként attól az alvilági típusú politizálástól rettentek vissza, amelyet Marian Vanghelie bukaresti elnök éppen az országos vezetőség hallgatólagos beleegyezésével vitt tökélyre. Geoanának tehát vége, és nagyon úgy fest: kölcsönkenyér visszajár alapon a szenátus éléről is visszahívják, mint ahogy ő maga tette ugyanezt 2006-ban, amikor a képviselőházi elnök Năstasét kényszerítette lemondásra az ügyészségi eljárás miatt.
Ponta javára szól, hogy képzett jogász, mentorával ellentétben feddhetetlen politikus, nagyon úgy fest azonban, hogy „csak” elnök lett, a hatalmat pedig Iliescu vette át, akinek a kongresszus előtt sokan sorban állva könyörögtek, vállalja el egy évre az elnöki posztot. 2005 Geoanájához hasonlóan a PSD frissen felkent elnöke újabb illúzió a hatalom megszerzésében reménykedő pártaktivisták szemében arra, hogy az alakulat újfent a legnagyobb lesz Romániában, ehhez azonban Pontának elengedhetetlenül véghez kell vinnie az elmaradt belső reformokat, és ki kell békítenie, de legalábbis le kell csillapítania az egymással marakodó érdekcsoportokat. Nem utolsósorban pedig meg kell tartania a kellő távolságot a párt ama nagy öregjeitől, akiket nemrég még ő is őskori kövületeknek, dinoszauruszoknak nevezett.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.