Balogh Levente

2019. július 26., 08:12

PSD: stratégia vagy lovak közé dobott gyeplő?

Ez egy szép ellenséges viszony kezdete – fordíthatnánk visszájára Kertész Mihály híres filmje, a Casablanca szállóigévé vált záró mondatát annak nyomán, hogy a kormány vezető erejét adó Szociáldemokrata Párt (PSD) – felrúgva a koalíciós partnerével, a Liberálisok és Demokraták Szövetségével (ALDE) meglévő hallgatólagos megállapodást – úgy döntött: saját jelöltet indít az államfőválasztáson ahelyett, hogy közös jelöltként Călin Popescu Tăriceanu ALDE-elnököt támogatná.

Tăriceanuban és pártjában jól észlelhetően jókora tüske maradt a szociáldemokraták döntése nyomán, ezért nem is voltak hajlandóak megfontolni, hogy esetleg ők támogathatnák a nagyobbik koalíciós partner jelöltjét, hanem úgy döntöttek: mégis elindítják Tăriceanut a megmérettetésen. Sőt Tăriceanu jelezte: a PSD döntése koalíciós problémákat okozhat. Pedig az ALDE által az európai parlamenti választáson elért eredmény – még az öt százalékos küszöböt sem tudták elérni, így kiestek az uniós törvényhozásból – még úgy is valamivel több szerénységet indokolna a részükről, hogy Tăriceanu népszerűsége azért nem zuhant akkorát, mint a pártjáé.

A PSD részéről jelen helyzetben ugyanakkor meglehetősen nevetséges az az érv, hogy túl nagy párt ahhoz, hogy ne indítson saját jelöltet. Elsősorban azért, mert népszerűsége jókorát csökkent, a 2016-os választásokon elért 45 százalék fölötti eredményre most jóval mélyebbről, 30 százalék alatti szintről pislognak fölfelé. Az azóta eltelt, botrányokkal teli esztendők gazdasági és igazságügyi ámokfutása – az egyik abban merült ki, hogy ide-oda kapkodva próbálták teljesíteni osztogatásról szóló, teljesíthetetlen választási ígéreteiket, a másik pedig arról, hogy megpróbálták mindenféle stiklikkel elejét venni Liviu Dragnea pártelnök elítélésének, és persze végül mindkét próbálkozás kudarcot vallott – elképesztő mértékben erodálta a pártot. Éppen ezért tűnik furcsának, hogy most, amikor megszabadultak a Dragnea és büntetőügyei jelentette kolonctól, tovább mennek az önsorsrontás útján, és ilyen katasztrofális népszerűségi és bizalmi index mellett is ragaszkodnak a saját államfőjelölt állításához. Ezzel ugyanis máris megrontották a viszont a koalíciós partnerrel, és ez akár még a koalíció felbomlásához is vezethet. Persze előfordulhat, hogy úgy gondolják: egy olyan párt, amely jelen állás szerint nem biztos, hogy parlamenti párt lehetne, ha idén lennének a választások, háromszor is meggondolja, hogy otthagyja a kormánypozíciót, valamint az ezzel járó anyagi forrásokat. Mindazonáltal azzal, ha a saját jelölt helyett Tăriceanut támogatnák, minimalizálhatnák a saját veszteségeiket, elvégre a nagyjából borítékolható kudarc ellenére mégsem az ő elnökük nevéhez és arcához fűződne a bukta.

Ehelyett most mintha minden erejükkel azon lennének, hogy minél több kárt okozzanak a kormányoldalnak. A saját jelölt elindításával még inkább csökkentik az esélyét, hogy akár ő, akár az ALDE elnöke bekerüljön a második fordulóba, ráadásul az intellektuális és kommunikációs képességek terén enyhén szólva sem túlzott kvalitásokkal bíró Viorica Dăncilă pártelnök-kormányfőt küldik versenybe, ami olyan, mintha egy futó a verseny előtt szándékosan lábon lőné magát. Az egésznek akkor van értelme, ha mindezt amolyan „lemerül, kibekkel” stratégiának szánják. Vagyis megpróbálják átvészelni valahogy az elnökválasztás időszakát, és ehhez az „áldozd be a bohócot” forgatókönyvet választották. Ennek jegyében azért is részt vesznek a megmérettetésen, nem kötve magukat egy, a parlamenti küszöbön billegő kispárthoz, de a borítékolható kudarc miatt nem egy komolyan vehető politikust küldenek versenybe. Ha bukik, annyira nem kár érte, utána pedig egy új, hitelesebb pártelnökkel vághatnak neki a 2020-as választási évnek. A 2020 végi parlamenti választásokig pedig bármi megtörténhet – az egymás potenciális szövetségesének tartott jobbközép pártok máris egymást savazzák, ami az államfőválasztás közeledtével tovább fokozódik. Ez pedig a PSD malmára hajtja a vizet. Persze előfordulhat, hogy nem ennyire rafináltak, csak jelenleg tényleg nincs olyan értelmesebb politikus a PSD-ben, aki a kapitányi hídról asszisztálná végig a hajó elsüllyedését.

Ehelyett inkább a saját politikai túlélésükért pedáloznak, és a mentőcsónak – azaz a Victor Ponta volt PSD-s pártelnök-kormányfő és más elégedetlen PSD-s politikusok által alapított Pro Románia – felé sompolyognak.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Makkay József 2019. július 25., csütörtök

Harminc év Tusványos, harminc év rendszerváltás

Többféle kerek évforduló kapcsolódik az idei esztendőhöz. Harminc évvel ezelőtt fogalmazódott meg egy kézdivásárhelyi éjszakai buliban a mai tusványosi tábor ötlete magyarországi és erdélyi fiatalok között, akik később a két ország magyar politikai elitjének tagjaivá váltak.

Rostás Szabolcs 2019. július 24., szerda

Lemmingek és politikai kamikazék

Ha nem lennénk tisztában vele, hogy a barátságos rágcsálóféle úgymond öngyilkos hajlamáról szóló vélekedés minden alapot nélkülöző humbug csupán, azt mondhatnánk, a kormányzó román szociáldemokraták ugyanúgy a vesztükbe rohannak, mint a norvégiai lemmingek.

Borboly Csaba 2019. július 24., szerda

Borboly Csaba: a Békás-szorost Hargita Megye Tanácsa szerezte vissza (egyelőre alapfokon), nem Mezei János

Talán sokan már el is feledkeztek róla, olyan régóta húzódik a Hargita és Neamț megye közti határvita. Hargita Megye Tanácsánál nem felejtettük el, és már tíz éve is emlékeztettük rá a gyergyószentmiklósi városvezetést, hogy teendője van az ügyben.

Kiss Judit 2019. július 23., kedd

Egy fecske és egy mentőautó

Miközben a hazai fiatalok tekintélyes hányada fogja a vándorbotot, és külföldön próbál szerencsét, történt, hogy tizenkét évnyi olaszországi, franciaországi munka után hazatért szülővárosába egy, a nyugat-európai országokban sofőrként dolgozó férfi.

Bálint Eszter 2019. július 22., hétfő

A zöld ötven árnyalata

Vállalom a műanyagmentes július kihívást, vagy csak egyszerűen #plasticfreejuly #műanyagmentesjúlius – láthattuk számos ismerősünk Facebook- vagy Instagram-bejegyzéseiben az elmúlt bő három héten.

Balogh Levente 2019. július 19., péntek

Választás jön? Uszíts a magyarok ellen!

Nem hagyja el a járt utat a járatlanért az ukrán kormány, amely a hétvégi választások előtt a soviniszta indulatok felkorbácsolásával és uszítással próbálja maga felé terelni az eddigi tevékenységéből kiábrándult polgárok voksait.

Kiss Judit 2019. július 18., csütörtök

Álbetegek, igazi érdekek

Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó korrupciótól, nevezetesen a csúszópénzek gyakorlatától, annak csak a Jóisten a megmondhatója.

Pataky István 2019. július 17., szerda

Dăncilă áll az ellenzék rendelkezésére

Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag megfertőzte az országot, hirtelen eltűnt.

Balogh Levente 2019. július 16., kedd

Szélsőségesek nélküli szélsőségesség

Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges pártok – hangzik el gyakran az öntömjénező kijelentés bukaresti illetékesek részéről.

Makkay József 2019. július 15., hétfő

Szakmatanulás helyett bukott érettségizők

Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy messziről láttam, nincs sok köze a szakmához. Miután az első döbbenetből felocsúdtam, az éppen benn tartózkodó étteremtulajdonossal sikerült tisztáznunk a helyzetet.

Vélemény
Makkay József: Harminc év Tusványos, harminc év rendszerváltás

Többféle kerek évforduló kapcsolódik az idei esztendőhöz. Harminc évvel ezelőtt fogalmazódott ...

Rostás Szabolcs: Lemmingek és politikai kamikazék

Ha nem lennénk tisztában vele, hogy a barátságos rágcsálóféle úgymond öngyilkos ...

Kiss Judit: Egy fecske és egy mentőautó

Miközben a hazai fiatalok tekintélyes hányada fogja a vándorbotot, és külföldön próbál ...