Tăriceanuban és pártjában jól észlelhetően jókora tüske maradt a szociáldemokraták döntése nyomán, ezért nem is voltak hajlandóak megfontolni, hogy esetleg ők támogathatnák a nagyobbik koalíciós partner jelöltjét, hanem úgy döntöttek: mégis elindítják Tăriceanut a megmérettetésen. Sőt Tăriceanu jelezte: a PSD döntése koalíciós problémákat okozhat. Pedig az ALDE által az európai parlamenti választáson elért eredmény – még az öt százalékos küszöböt sem tudták elérni, így kiestek az uniós törvényhozásból – még úgy is valamivel több szerénységet indokolna a részükről, hogy Tăriceanu népszerűsége azért nem zuhant akkorát, mint a pártjáé.

A PSD részéről jelen helyzetben ugyanakkor meglehetősen nevetséges az az érv, hogy túl nagy párt ahhoz, hogy ne indítson saját jelöltet. Elsősorban azért, mert népszerűsége jókorát csökkent, a 2016-os választásokon elért 45 százalék fölötti eredményre most jóval mélyebbről, 30 százalék alatti szintről pislognak fölfelé. Az azóta eltelt, botrányokkal teli esztendők gazdasági és igazságügyi ámokfutása – az egyik abban merült ki, hogy ide-oda kapkodva próbálták teljesíteni osztogatásról szóló, teljesíthetetlen választási ígéreteiket, a másik pedig arról, hogy megpróbálták mindenféle stiklikkel elejét venni Liviu Dragnea pártelnök elítélésének, és persze végül mindkét próbálkozás kudarcot vallott – elképesztő mértékben erodálta a pártot. Éppen ezért tűnik furcsának, hogy most, amikor megszabadultak a Dragnea és büntetőügyei jelentette kolonctól, tovább mennek az önsorsrontás útján, és ilyen katasztrofális népszerűségi és bizalmi index mellett is ragaszkodnak a saját államfőjelölt állításához. Ezzel ugyanis máris megrontották a viszont a koalíciós partnerrel, és ez akár még a koalíció felbomlásához is vezethet. Persze előfordulhat, hogy úgy gondolják: egy olyan párt, amely jelen állás szerint nem biztos, hogy parlamenti párt lehetne, ha idén lennének a választások, háromszor is meggondolja, hogy otthagyja a kormánypozíciót, valamint az ezzel járó anyagi forrásokat. Mindazonáltal azzal, ha a saját jelölt helyett Tăriceanut támogatnák, minimalizálhatnák a saját veszteségeiket, elvégre a nagyjából borítékolható kudarc ellenére mégsem az ő elnökük nevéhez és arcához fűződne a bukta.

Ehelyett most mintha minden erejükkel azon lennének, hogy minél több kárt okozzanak a kormányoldalnak. A saját jelölt elindításával még inkább csökkentik az esélyét, hogy akár ő, akár az ALDE elnöke bekerüljön a második fordulóba, ráadásul az intellektuális és kommunikációs képességek terén enyhén szólva sem túlzott kvalitásokkal bíró Viorica Dăncilă pártelnök-kormányfőt küldik versenybe, ami olyan, mintha egy futó a verseny előtt szándékosan lábon lőné magát. Az egésznek akkor van értelme, ha mindezt amolyan „lemerül, kibekkel” stratégiának szánják. Vagyis megpróbálják átvészelni valahogy az elnökválasztás időszakát, és ehhez az „áldozd be a bohócot” forgatókönyvet választották. Ennek jegyében azért is részt vesznek a megmérettetésen, nem kötve magukat egy, a parlamenti küszöbön billegő kispárthoz, de a borítékolható kudarc miatt nem egy komolyan vehető politikust küldenek versenybe. Ha bukik, annyira nem kár érte, utána pedig egy új, hitelesebb pártelnökkel vághatnak neki a 2020-as választási évnek. A 2020 végi parlamenti választásokig pedig bármi megtörténhet – az egymás potenciális szövetségesének tartott jobbközép pártok máris egymást savazzák, ami az államfőválasztás közeledtével tovább fokozódik. Ez pedig a PSD malmára hajtja a vizet. Persze előfordulhat, hogy nem ennyire rafináltak, csak jelenleg tényleg nincs olyan értelmesebb politikus a PSD-ben, aki a kapitányi hídról asszisztálná végig a hajó elsüllyedését.

Ehelyett inkább a saját politikai túlélésükért pedáloznak, és a mentőcsónak – azaz a Victor Ponta volt PSD-s pártelnök-kormányfő és más elégedetlen PSD-s politikusok által alapított Pro Románia – felé sompolyognak.