2010. július 29., 10:402010. július 29., 10:40
A nemzetközi fórum kijelenthette volna azt is – meglett volna rá a jogi-törvényes fedezete –, hogy a volt szerbiai tartomány önállósodása az ENSZ alapokmányába ütközik, ehelyett viszont úgy ítélte meg, hogy Koszovó függetlenségének kikiáltása beletartozik a népek önrendelkezési jogába. Furcsán hangzik, de tény, hogy az ENSZ egy héttel ezelőtti döntése Európát is destabilizálhatja, nem véletlenül ágálnak a határozat ellen azok az európai országok, amelyek közvetlen érintettjei a befagyott konfliktusoknak, és joggal számíthatnak a szeparatista törekvések erősödésére.
Spanyolország például a katalán, Belgium a flamand elszakadási törekvések miatt tart attól, hogy Pristina Pandora szelencéjét nyitotta meg, Románia pedig hivatalosan a Moldovai Köztársaság „Koszovója”, a szakadár Dnyeszter menti köztársaság okán, burkoltan viszont a székelyföldi autonómiakezdeményezés miatt viszolyog ugyanettől. Holott ezeknek az államoknak be kell látniuk, hogy a folyamat visszafordíthatatlan, már csak azért is, mivel a nagyhatalmak lemásolják egymás gyakorlatát: az erősen Koszovó-párti Amerika álláspontján felbuzdulva Oroszország elismerte a Grúziából kivált Dél-Oszétia és Abházia függetlenségét.
Ezzel szemben az erdélyi magyar politikai elitnek és a magyar diplomáciának nem Koszovó államisága, hanem a volt szerbiai tartomány északi részén tömbben élő szerbek autonómiájának megadása mellett kell ütnie a vasat. Nagyon úgy fest ugyanis, hogy Belgrád és Pristina viszonya végül Kosovska Mitrovica jelenlegi de facto önrendelkezése révén rendeződhet, ami persze hosszú távon szerb fennhatóság alá tartozást jelent majd. Ha pedig a koszovói szerbek megkapják az autonómiát, akkor azt hatványozottan igényelhetik a székelyek is. Ne feledjük, a Szerbiával ápolt jó szomszédság jegyében Magyarországhoz hasonlóan ugyanolyan érdekében áll támogatni ezt az ügyet Romániának is. Amely később már nem állíthatja, hogy a székelyekre nem vonatkozik a koszovói szerb precedens.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok