Emberek millióin uralkodik el egy hónapon keresztül a semmivel sem hasonlítható, bizsergető izgalom. A foci nem játék, hanem életérzés azoknak, akik rajonganak érte. Lelkesedésük a kívülállók nagy tömegét is megérinti, magával ragadja.

Szép új világunkban egy ünnep közeledtét nemcsak az ünneplőbe öltözés, a készülődés előzi meg, hanem a hangos, hisztérikus ünneprontás is. Megszokhattuk már, mégis nehéz ezt elfogadni. A politika évtizedek óta megjelent a nagy sportrendezvényeken, s a legkülönbözőbb formákban igyekezett fontoskodni ott, ahol amúgy semmi keresnivalója nem lenne. Most éppen az Egyesült Államokat is megosztó Black Lives Matter (A fekete életek számítanak) mozgalom, s a mögötte felsorakozó liberális politikum döntötte el, hogy benyomul az európai közéletben hagyományosan fontos szerepet betöltő foci világába. A térdelő labdarúgók a jó fiúk, az állva maradók a rosszak, a tapsoló nézők a fejlődő civilizációt, a térdelőket füttyszóval elítélő közönség pedig a sötét múltat képviselik, és rasszisták – szól a radikális amerikai szervezet európai rajongóinak verdiktje, és ehhez egyre többen alkalmazkodnak, tartva a megbélyegzéstől.

Az európai labdarúgó-szövetség, az UEFA tétlenül nézi ezt a szánalmas, kiprovokált játékot, amely jó eséllyel az egész Európa-bajnokságra rátelepedhet. Tényleg szükség van erre? Az UEFA könnyen véget vethetne a pályákra, stadionokba beszivárgott politikának: csak követnie kellene a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot (NOB), amely időben felismerte, hogy a feketék állítólagos jogvédelmére hivatkozók a tokiói olimpiát is harci tereppé változtathatják. A NOB éppen ezért egyértelmű döntést hozott: nem viselhetnek Black Lives Matter feliratú ruházatot a nyári olimpiai játékokon, tilos lesz majd térdelni, illetve ökölfelemeléssel tiltakozni. Ezek a véleménynyilvánítások azonnali büntetést eredményezhetnek.

A döntéshozók ezzel egyébként nem tesznek mást, mint érvényt kívánnak szerezni a játékok 50. cikkelyének, amely tiltja a politikai vagy társadalmi ügyekkel kapcsolatos tiltakozásokat. Az említett cikkely ugyanis tilt mindenfajta politikai, vallási vagy faji propagandát a helyszíneken és bármely más olimpiai rendezvényen. Az UEFA szabályai ebben a tekintetben úgyszintén világosak: nem engedik a politizálást a pályán és a stadionban.

Az európai labdarúgó-szövetség a térdelősdi engedélyezésével saját szabályait szegi meg, s ami ennél sokkal szomorúbb, azt kockáztatja, hogy a foci ünnepének számító Európa-bajnokság azok játszótere legyen, akiket nem a labdarúgás, a sport érdekel, hanem reflektorfényben érvényesíthető politikai érdekeik.