2010. június 09., 10:552010. június 09., 10:55
A Félszigeten a szociológusok második nap már messziről elkerültek, mert hajlamos voltam többször is leülni egy-egy kérdezőbiztossal ugyanazt a kérdőívet kitölteni. De hát olyan ritka manapság, amikor az embereket érdekli mások élete, én nem tudok társalkodónőt alkalmazni, így legalább azokat keresem meg, akiket azért fizetnek, hogy bőbeszédűeket kérdezgessenek. Nos ez az internetes felmérés újabb pesszimista képet festett a magyarok szokásairól.
Természetesen rengetegen dohányzunk, kólán és kávén élünk, eszünkbe sem jut gyümölcsöt vagy zöldséget enni. Az érdekesebb része az, hogy bár nagyon stresszesen élünk, legtöbbünk nem érez nyomást emiatt. Az én személyes felmérésem szerint ez egy újabb elméletem bizonyítéka: az emberi szervezet olyannyira képes alkalmazkodni, hogy eljuthat arra a szintre, amikor egy stresszmentes nap végén úgy érzi, hiányzik valami az életéből.
A felmérésből az is kiderül, hogy a férfiak stressz-szintje jóval alacsonyabb, mint a nőké. Hát persze, újabb elméletem bizonyítéka: a férfiaknak volt annyi eszük, hogy megmaradjanak abban a közegben, ami az ő dolguk, a nők nagy részének 48 óra se lenne elég, hogy elvégezzék a napi teendőket. De nem kell félni, a felmérés szerint úgysem élünk elég szexuális életet, ha igen, akkor meg nem védekezünk a nemi betegségek ellen, így nem kell attól tartani, hogy gyereknevelési problémák is bekerüljenek a napi rutinba.
A közeli barátokra kitérve azt tudjuk meg, hogy legtöbbünknek ötnél kevesebb közeli barátunk van, pedig én konkrétan emlékszem, hogy ide a 480-as számot írtam be. S nem is túloztam, ez még csak az egyik közösségi portálon lévő barátaim száma. Biztos azt hitték, bojkottálom a felmérést, vagy szupersztár vagyok, esetleg lottónyertes. Persze lehet vitatkozni, hogy ki a barát és ki az ismerős, ezzel kapcsolatban csak az a véleményem, ami az újdonsült Szalacsi-utódnak a választásokról: „egyik párt a másik”. Ezúttal tehát 83 ezer ember segített hozzá egy újabb következtetéshez, amit tudunk magunktól is, de olyan jó, ha néha beindítják a vészjelzőt, legalább ma este is lesz egy lelkiismeret-furdalás, amit eltemethetünk.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.