VEZÉRCIKK – Tökéletesen jellemzi a többnyelvűséggel és a valós multikulturalizmussal kapcsolatos román szemléletet az, ahogy a bukaresti oktatási tárca „megoldotta” a minisztérium honlapjának többnyelvűsítését.
2016. szeptember 08., 20:052016. szeptember 08., 20:05
A magyar szöveg megbízhatóan és százszázalékosan értelmetlen, világos, hogy nem élő ember írta, hanem egyszerűen végigfuttatták a Google fordítóprogramján, amelyről köztudott, hogy a magyar szövegek esetében annyit ér, mint hallássérültek intézetében a hangosbemondó. Egyáltalán nem vigasztaló, hogy a világnyelvek – vagyis a francia és az angol – esetében is ugyanígy járhattak el, mivel a magyar közösség nem idegen, hanem őshonos az országban. Vagyis egyrészt könnyebb lett volna olyasvalakit találni, aki képes értelmesen lefordítani a román szövegeket, másrészt konkrétan ki is jár a magyaroknak, hogy az adójukból működtetett intézmények az anyanyelvükön kommunikáljanak velük.
Köztudott ugyanakkor, hogy a szóban forgó intézmények többsége még annyit sem próbál tenni a kétnyelvűségért, mint az oktatási tárca. Számos olyan közintézmény van, amely még azokon a településeken is kizárólag románul kommunikál, amelyeken több tízezernyi magyar él. Esetleg a magyar nemzetiségű polgárok igényét letudottnak véli azzal, hogy honlapján, illetve egyes hivatalokban néhány magyar nyelvű tájékoztatót is kifüggeszt, azonban magát a magyar nyelvet nem lehet használni, mivel a jórészt a Kárpátokon túlról ideszármaztatott hivatalnokok még csak törni sem képesek az őshonos közösség nyelvét. Vagyis az ilyen „kétnyelvűség” ugyanolyan porhintés, mint a Google- vagy Facebook-fordítóval nyert magyar szövegek – csak arra jó, hogy a külföldiek számára úgy tűnjön: itt valóban odafigyelnek a kisebbségekre, valójában azonban az egész nem több, mint ócska és megalázó trükközés.
Ugyanakkor az is régi közhely, hogy maguknak a polgároknak is öntudatosabban kellene fellépniük, és ki kellene követelniük, hogy az ő pénzükből való hivatalok az anyanyelvükön kommunikáljanak velük. Ebben a magát érdekvédelminek nevező szervezetnek is óriási szerepe lenne, hiszen – többek között a magyar kisebbségnek járó román állami pénzek egyedüli felhasználójaként – több anyagi és szervezeti forrással rendelkezik az egyszerű magyar polgároknál arra, hogy fellépjen a magyar polgárokat notóriusan semmibe vevő hivatalokkal szemben.
Ha viszont a hatóságok tényleg úgy gondolják, hogy a magyaroknak kevesebb jár, mint a románoknak, és semmiképpen sem akarják az adófizető magyar nemzetiségű román állampolgárok számára ugyanúgy biztosítani az anyanyelv használatát, mint a románok számára, erre is van megoldás: vonjanak le tőlünk kevesebb adót. Hiszen ha a nyelvünket nem szeretik, a pénzünket se szeressék. Mert – a hogy a mondás tartja – a pénz beszél. Még akkor is, ha a hivatalnok – legalábbis magyarul – nem.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
szóljon hozzá!