2010. március 18., 11:262010. március 18., 11:26
Másoknak talán nem, de nekünk, váradiaknak a büszkeségeink ők. És bizony személyünk elleni sértésnek vesszük, ha valaki akár egyet is bánt közülük. Öregek azok a fűzfák, hát hogyne lennének azok. Talán némelyik korhadt is.
De a mi szívünknek egytől egyig kedves, amikor néhány évvel ezelőtt partrendezés címén az összest kivágásra ítélték választott illetékeseink, naphosszat csak azt szajkóztuk: hiszen még Ady is megénekelte őket. Na jó, a vérmesebbje bizony a munkagép elé is feküdt, s bezsebelt egy-egy vaskos bírságot, de a füzek megmaradtak. Mi pedig, a közönséges váradi polgárok mégiscsak ilyen költői eszközökkel próbáltuk megvédeni őket a pusztulástól, még azokat is, amelyek már félig a vízbe hajoltak, vagy amelyek minden őszön elhullatták egy-egy kiszáradt águkat. Most a Szilvás van soron.
Nehogy valaki azt képzelje, hogy ez valami Riviéra, dehogyis az. Vagyis épp lehet az is, bár kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, ahogy az örök emlékű Pelikán elvtárs mondta egykor, de mégiscsak a miénk, hiszen az, hogy én gyerekkoromban ide jártam a már akkor koszos vízben lubickolni, tíz százalékát sem fedi valódi értékének. Generációké volt ez a szabadstrand. Fa, fű, víz, és egy mostanra lepukkant, de legalább olcsó kis lebuj: ez volt a Szilvás. Napjai azonban immár megszámláltattak, a fejlődés megállíthatatlan: kinek kellenek a gazok ott, ahol sokcsillagos hotel is épülhet, parkolóval, meg ki tudja még mivel? Ja igen, híddal. De ne ám valami romantikus andalgásra kitalált, ívelt, faragott kis építményre gondoljon valaki: autóknak lesz az.
Az autóshídnak pedig vezetnie is kell valahová – autóútra természetesen, nem a göröngyös földre, ahová annak idején az 1300-as Daciákat behúzták az apukák, hogy a piknikre hozott söröket ne kelljen túl messziről idecipelni. A fákat persze nem bántjuk – ígéri az építő, s én készséggel el is hiszem neki, hogy majd szépen kiszámolja, hogy épp a hetedik tölgy és a negyedik szilvafa közötti helyen épít majd lejáratot a mélygarázsba – legalábbis akkor hiszem el, ha a saját szememmel látom. Addig is gyűjtöm a pénzt, hiszen nem tudhatom, mára mekkora összeggel büntetik a munkagép elé fekvést – vagy csak egyszerűen azt a fránya faölelgetést.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.