2010. június 01., 10:472010. június 01., 10:47
Még a forgatókönyv is szinte ugyanaz, mint a kicsengetéskor volt: gyülekező, aztán fotózás, ünnepi beszédek a díszteremben, majd osztályfőnöki óra, és bankett kivilágos kivirradtig. Másnap délben megint gyülekező a megadott helyen, ahol folytatódik a muri, de már magunkban, illetve családosan, férjekkel, feleségekkel, esetenként gyerekekkel együtt.
És ez olyan szép! Olyanok vagyunk ilyenkor, mint egy nagy család, viccelődünk, néha még élcelődünk is egymással épp úgy, ahogy régen, amikor még diákok voltunk. A banketten például jóleső érzéssel nyugtáztam, hogy továbbra is az én osztálytársaim a nagymesterei a népi táncnak. Zsuzsa barátnőmmel az asztal mellől figyelve meg is állapítottuk: Vili és Etelka ma is úgy járja a marosszékit, hogy abban hiba nincs. Imi pedig a feleségével együtt beállhatna bármelyik néptánccsoportba, mert nem lógnának ki a sorból még a profi táncosok közül sem. Jocóról megállapítottuk, hogy továbbra is a „parkett ördöge” maradt, és mindegy, hogy az néptánc, tangó vagy keringő, úgy megforgatja a partnerét, hogy az csak győzze tartani vele az iramot.
De nemcsak táncban vagyunk jók, hanem nótázásban is, a bentlakásban töltött évek esti kóruspróbái igazából csak most éreztetik hatásukat. Ugyanis másnap – az osztálybulin – ebéd után úgy rázendítettünk, hogy este, amikor mi, gyergyóiak már jöttünk el, az ottmaradt csíkiak és kászoniak még daloltak. Amire kifejezetten büszke vagyok, hogy többnyire igazi, szép magyar népdalokat, elvétve egy-egy népszerűbb nótát daloltunk, ráadásul ugyanazt a dalt kétszer nem ismételtük, és amikor mi jöttünk el, akkor még nem következett sorra a Hargitai fecskemadár, ami úgy általában – legalábbis az eddigi gyakorlat szerint – a repertoár végén szokott lenni. Közben csak annyira álltunk le, hogy egy-egy korty borral „olajozzuk” a kiszáradt torkunkat, de ezt is rendre tettük úgy, hogy közben a többi énekelt. Már eljövőben voltunk – vártunk valakit az autó mellett, aki még búcsúzkodott – amikor egyikünk megjegyezte: „Tudunk énekelni, s ez jó, de vajon a gyermekeink fognak-e tudni ennyi sok szép dalt?” Hazáig ezen morfondíroztam, aztán hazaérve, mikor a lányom kérdezte, mitől vagyok berekedve, mondtam: „énekeltünk, attól.” Mire a lányom: „de jó, mi is sokat énekelünk a bentlakásban...”
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.