2012. május 07., 10:352012. május 07., 10:35
És természetesen minden oldalról a nemzeti érdek primátusáról beszélnek, hogy az ország meg a nép, meg egyáltalán – örülhet Caragiale, ha egy bodor felhőről lábát alálógatva figyeli, mennyire nem változott semmi. Illetve valami azért mégiscsak változott, mivel a mai politikai „elit” sokkal kevésbé profi handabandázó, mint száz évvel ezelőtt volt.
A minap is egy olyan főmufti szólta el magát, akitől talán a legkevésbé vártam volna. Lehet elkábította a hatalom, amit a levitézlett kis miniszterelnök a pártszékház kulcsainak képében a kezébe helyezett, amíg ő a Tengerentúl átvesz valamiféle díszdoktori kalpagot, de tény, hogy az egyébként mindig harapós, ősbelügyér ügyvezető zsákjából egyszer csak előbújt egy jókora kampósszög: a pulpitusról ugyanis azt dörögte el a szóban forgó politikus, hogy természetesen szóba sem jöhet az új kormány megszavazása, mert ők csak olyasmit szavaznak meg, amiben benne vannak.
Hoppá! Ennél nagyobb melléfogást nem is igazán lehet elkövetni. Merthogy néhány összeverődött ember magát, teszem azt, demokratának nevezi vagy liberálisan demokratának, az az ő bajuk – Freud óta tudjuk, hogy az egyének énképe a legritkábban egyezik a többieknek róluk alkotott képével, de hogy ezek felett még pártnak is mondják magukat, ráadásul olyan pártnak, ami éveken át nyúzta-zsigerelte-taposta-sarcolta ennek a gyönyörű országocskának az istenadta népecskéjét, az már túlzás.
Egy politikai párt ugyanis – akár benne van, akár nincs a nagy lekvárfőző üstben –, azért – legalább a nyilvános retorikájában – az önös érdekről megpróbál hallgatni. De úgy látszik, hogy a sikeres bizalmatlansági indítvány annyira megingatta a pótvezér hűségről, jellemről, barátságról és ellenségről alkotott elképzelését, hogy elszólta magát. Megmaradt hívei aztán ledolgozhatják ezt a nagy bakit, elcsukló hangon emlegetve országocskát, népecskét, könnyeket nyelve beszélhetnek nemzeti érdekről, a bruhahájukat már kevesen fogják komolyan venni. S aki netán még hinne a könnyekben, annak legföljebb a megríkató nevetés jut az eszébe, hogy országocska, népecske, bruhaha, bruhaha!
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.