2010. augusztus 02., 10:492010. augusztus 02., 10:49
Dánia, Belgium és Németország több száz kelet-európai cigány kitoloncolását fontolgatja, Franciaország pedig elhatározta, hogy felszámolja a területén felvert romatáborok felét, a legkisebb bűncselekményt elkövető külföldieket pedig azonnal hazatoloncolja. Tekintve, hogy a kontinens nyugati felében letelepedett romák többsége Romániából származik, az illető országok kormányának haragja érthetően Bukarestet sújtja. És ugyan miként próbálják enyhíteni a jól kitapintható nemzetközi feszültséget a román illetékesek? Hát azzal, hogy minduntalan megpróbálják lerázni magukról az országból elvándorolt romákkal szembeni felelősséget.
A párizsi kormány intézkedései kapcsán megszólaló román politikusok mindegyike azt igyekszik bizonygatni, hogy a cigánykérdés nemcsak Romániáé, hanem olyan összeurópai ügy, amelyre közösen kell megoldást találniuk az EU-tagállamoknak. Mármost ez az okfejtés először is azért sántít, mivel az erdélyi magyarok helyzetét nemzetközi szinten tematizáló próbálkozásokra Bukarest az elmúlt húsz évben – folytatva a kommunista alapvetés hagyományát – mindig azzal válaszolt, hogy a kisebbségi kérdés rendezése minden ország belügye. Ha ez így lenne, akkor most vajon miért szisszen fel a bűnelkövető állampolgáraival szembeni bánásmód miatt? Másrészt teljesen nyilvánvaló: a román hatóságok örülnek, hogy a vasfüggöny lehullásának köszönhetően megszabadultak több tízezer romától, akiknek társadalmi integrálására itthon se pénz, se konkrét elképzelés, és talán akarat sincs. Viszont a felelősség áthárításának igyekezetében Bukarest elfelejti, hogy az Unió valamennyi állampolgárát megillető mozgásszabadság joga együtt jár a befogadó ország törvényei betartásának kötelezettségével. Amelynek megszegése alól az elkövetőt bizony nem mentesíti sem a bőrszíne, sem a nemzetisége.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok