2010. augusztus 02., 10:492010. augusztus 02., 10:49
Dánia, Belgium és Németország több száz kelet-európai cigány kitoloncolását fontolgatja, Franciaország pedig elhatározta, hogy felszámolja a területén felvert romatáborok felét, a legkisebb bűncselekményt elkövető külföldieket pedig azonnal hazatoloncolja. Tekintve, hogy a kontinens nyugati felében letelepedett romák többsége Romániából származik, az illető országok kormányának haragja érthetően Bukarestet sújtja. És ugyan miként próbálják enyhíteni a jól kitapintható nemzetközi feszültséget a román illetékesek? Hát azzal, hogy minduntalan megpróbálják lerázni magukról az országból elvándorolt romákkal szembeni felelősséget.
A párizsi kormány intézkedései kapcsán megszólaló román politikusok mindegyike azt igyekszik bizonygatni, hogy a cigánykérdés nemcsak Romániáé, hanem olyan összeurópai ügy, amelyre közösen kell megoldást találniuk az EU-tagállamoknak. Mármost ez az okfejtés először is azért sántít, mivel az erdélyi magyarok helyzetét nemzetközi szinten tematizáló próbálkozásokra Bukarest az elmúlt húsz évben – folytatva a kommunista alapvetés hagyományát – mindig azzal válaszolt, hogy a kisebbségi kérdés rendezése minden ország belügye. Ha ez így lenne, akkor most vajon miért szisszen fel a bűnelkövető állampolgáraival szembeni bánásmód miatt? Másrészt teljesen nyilvánvaló: a román hatóságok örülnek, hogy a vasfüggöny lehullásának köszönhetően megszabadultak több tízezer romától, akiknek társadalmi integrálására itthon se pénz, se konkrét elképzelés, és talán akarat sincs. Viszont a felelősség áthárításának igyekezetében Bukarest elfelejti, hogy az Unió valamennyi állampolgárát megillető mozgásszabadság joga együtt jár a befogadó ország törvényei betartásának kötelezettségével. Amelynek megszegése alól az elkövetőt bizony nem mentesíti sem a bőrszíne, sem a nemzetisége.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok