Amely meglehetősen siralmasan alakult a PNL–USR–PMP-trió számára, hiszen a kabinet leváltásához szükséges 233 voks helyett mindössze 166 szavazatot sikerült összegyűjteniük. Ez még akkor is meglehetősen letaglózó eredmény a saját szempontjukból, ha a kormányoldal semmit sem akart a véletlenre bízni, ezért biztonsági játékot játszva egyszerűen úgy döntött: honatyái nem is szavaznak a bizalmi szavazáson. Sőt a kétlaki – hivatalosan ellenzéki, gyakorlatilag a kormánnyal parlamenti együttműködési megállapodást kötő – RMDSZ is úgy döntött, nem vesz részt a voksoláson.

Mert igaz ugyan, hogy a kormánypártok döntése azt jelzi: nem feltétlenül acélos a magabiztosságuk, tartanak attól, hogy az igazságügyi törvények módosítása és a kaotikus gazdaságpolitika miatt egyre paprikásabb közhangulat miatt több honatyájuk is a saját kormánya ellen szavazna egy titkos voksoláson, azonban annyira mégsem erodálódott a kormányoldal, hogy honatyák tucatjai forduljanak szembe a vezetőkkel, és csak azért is részt vegyenek a voksoláson.

Az RMDSZ döntése is borítékolható volt. A szövetség taktikája világos: nem tette le egyértelműen egyik fél mellett sem a garast, és egyszerűen kivonult a bizalmi szavazásról. Ezzel egyrészt azoknak üzent, akik az igazságügyi törvények módosításának kritikátlan támogatása – sőt a módosítások kidolgozásában való aktív részvétel – miatt megpróbálják rátolni a kormányoldalra, mondván: azzal együtt a korrupt politikusok megmentésén ügyködik. Másrészt a kormányoldalnak is, jelezve: attól, hogy hivatalosan együttműködési megállapodást írtak alá, még nem támogatják őket kritikátlanul.

Persze kíváncsiak lennénk, mi lett volna a helyzet, ha a szövetség a mérleg nyelvének pozíciójában lett volna, és valóban rajta múlik a kormány túlélése vagy bukása – de ez már utólagos spekuláció, a tények ugyanis azt mutatják: az RMDSZ-en ezúttal semmi sem múlott. Az ellenzék ráadásul mintha mindent meg kívánna tenni az ellen, hogy a magyarok vonzónak találják vele az együttműködést.

Amellett, hogy érdemi alternatív kormányprogram és -névsor kidolgozásával is adós maradt, Ludovic Orban, a legnagyobb ellenzéki párt, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke például szinte már dicsekedve közölte: a Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel folytatott megbeszélésen nem is eshetett érdemben szó az anyanyelvhasználati küszöb csökkentéséről vagy március 15-e hivatalos ünneppé nyilvánításáról, mivel a PNL álláspontja egyértelmű: erről nem is hajlandóak tárgyalni. Ezzel pedig egyrészt azt bizonyította, hogy a bizalmatlansági indítványt nem is gondolta komolyan, csupán pótcselekvésnek szánta, hogy úgy tűnjön: valóban tesz valamit. Másrészt pedig azt, hogy magyar származása rendkívül frusztrálja, ezért mindenáron, folyamatosan bizonyítani próbálja, hogy románabb minden románnál.

Nem jobb az „újonc” Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) sem: az amúgy rendszeresen egzaltált, kioktató hangnemben fellépő, a magyarügyekben kisebb kivételekkel érzéketlen, technokráciafetisiszta kispárt egyik honatyája például annak kapcsán, hogy a magyar anyanyelvhasználati szempontjából fontos közigazgatási törvény módosítását a PSD javaslatára visszaküldték a szakbizottságba, nem tudott másra gondolni, hogy ez csakis azért történhet, mert a PSD további kedvezményeket akar a magyaroknak biztosítani.

A Népi Mozgalom Párt (PMP) pedig következetesen a magyarellenes sovinizmusban és a Moldova államiságának felszámolására törő irredentizmusban véli saját politikájának fő csapásirányát megtalálni. Ilyen körülmények között egyszerűen naivság azon csodálkozni, hogy a magyar szervezet nem tartotta kívánatosnak az ellenzék mellé állni – pláne egy olyan meccsen, amely még a kezdő sípszó előtt eldőlt.

Az persze nehezen vitatható, hogy a jelenlegi kormányoldal egyértelmű gazdasági populizmusa és hozzá nem értése, valamint az igazságszolgáltatás és a korrupcióellenes küzdelem hatékonyságának csökkentésére irányuló folyamatos erőfeszítései miatt enyhén szólva is mérsékelten alkalmas a kormányzásra. De az is, hogy az ellenzéki pártokat is nehezen lehet vállalható alternatívának tekinteni. És ez az ország legnagyobb problémája.

korábban írtuk

Elbukott a román ellenzéki pártok kormánybuktató kezdeményezése

Amint az előre sejthető volt, nem szavazta meg a bukaresti parlament a jobbközép ellenzék által a Viorica Dăncilă vezette kormány elleni bizalmatlansági indítványt, amelyet csak 166 ellenzéki honatya támogatott.