Balogh Levente

2018. július 01., 13:34

Önbuktató ellenzék

A kormányt buktatni akaró jobbközép román ellenzék bukott jókorát – így összegezhető a szerdai bizalmi szavazás végeredménye.

Amely meglehetősen siralmasan alakult a PNL–USR–PMP-trió számára, hiszen a kabinet leváltásához szükséges 233 voks helyett mindössze 166 szavazatot sikerült összegyűjteniük. Ez még akkor is meglehetősen letaglózó eredmény a saját szempontjukból, ha a kormányoldal semmit sem akart a véletlenre bízni, ezért biztonsági játékot játszva egyszerűen úgy döntött: honatyái nem is szavaznak a bizalmi szavazáson. Sőt a kétlaki – hivatalosan ellenzéki, gyakorlatilag a kormánnyal parlamenti együttműködési megállapodást kötő – RMDSZ is úgy döntött, nem vesz részt a voksoláson.

Mert igaz ugyan, hogy a kormánypártok döntése azt jelzi: nem feltétlenül acélos a magabiztosságuk, tartanak attól, hogy az igazságügyi törvények módosítása és a kaotikus gazdaságpolitika miatt egyre paprikásabb közhangulat miatt több honatyájuk is a saját kormánya ellen szavazna egy titkos voksoláson, azonban annyira mégsem erodálódott a kormányoldal, hogy honatyák tucatjai forduljanak szembe a vezetőkkel, és csak azért is részt vegyenek a voksoláson.

Az RMDSZ döntése is borítékolható volt. A szövetség taktikája világos: nem tette le egyértelműen egyik fél mellett sem a garast, és egyszerűen kivonult a bizalmi szavazásról. Ezzel egyrészt azoknak üzent, akik az igazságügyi törvények módosításának kritikátlan támogatása – sőt a módosítások kidolgozásában való aktív részvétel – miatt megpróbálják rátolni a kormányoldalra, mondván: azzal együtt a korrupt politikusok megmentésén ügyködik. Másrészt a kormányoldalnak is, jelezve: attól, hogy hivatalosan együttműködési megállapodást írtak alá, még nem támogatják őket kritikátlanul.

Persze kíváncsiak lennénk, mi lett volna a helyzet, ha a szövetség a mérleg nyelvének pozíciójában lett volna, és valóban rajta múlik a kormány túlélése vagy bukása – de ez már utólagos spekuláció, a tények ugyanis azt mutatják: az RMDSZ-en ezúttal semmi sem múlott. Az ellenzék ráadásul mintha mindent meg kívánna tenni az ellen, hogy a magyarok vonzónak találják vele az együttműködést.

Amellett, hogy érdemi alternatív kormányprogram és -névsor kidolgozásával is adós maradt, Ludovic Orban, a legnagyobb ellenzéki párt, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke például szinte már dicsekedve közölte: a Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel folytatott megbeszélésen nem is eshetett érdemben szó az anyanyelvhasználati küszöb csökkentéséről vagy március 15-e hivatalos ünneppé nyilvánításáról, mivel a PNL álláspontja egyértelmű: erről nem is hajlandóak tárgyalni. Ezzel pedig egyrészt azt bizonyította, hogy a bizalmatlansági indítványt nem is gondolta komolyan, csupán pótcselekvésnek szánta, hogy úgy tűnjön: valóban tesz valamit. Másrészt pedig azt, hogy magyar származása rendkívül frusztrálja, ezért mindenáron, folyamatosan bizonyítani próbálja, hogy románabb minden románnál.

Nem jobb az „újonc” Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) sem: az amúgy rendszeresen egzaltált, kioktató hangnemben fellépő, a magyarügyekben kisebb kivételekkel érzéketlen, technokráciafetisiszta kispárt egyik honatyája például annak kapcsán, hogy a magyar anyanyelvhasználati szempontjából fontos közigazgatási törvény módosítását a PSD javaslatára visszaküldték a szakbizottságba, nem tudott másra gondolni, hogy ez csakis azért történhet, mert a PSD további kedvezményeket akar a magyaroknak biztosítani.

A Népi Mozgalom Párt (PMP) pedig következetesen a magyarellenes sovinizmusban és a Moldova államiságának felszámolására törő irredentizmusban véli saját politikájának fő csapásirányát megtalálni. Ilyen körülmények között egyszerűen naivság azon csodálkozni, hogy a magyar szervezet nem tartotta kívánatosnak az ellenzék mellé állni – pláne egy olyan meccsen, amely még a kezdő sípszó előtt eldőlt.

Az persze nehezen vitatható, hogy a jelenlegi kormányoldal egyértelmű gazdasági populizmusa és hozzá nem értése, valamint az igazságszolgáltatás és a korrupcióellenes küzdelem hatékonyságának csökkentésére irányuló folyamatos erőfeszítései miatt enyhén szólva is mérsékelten alkalmas a kormányzásra. De az is, hogy az ellenzéki pártokat is nehezen lehet vállalható alternatívának tekinteni. És ez az ország legnagyobb problémája.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Pataky István 2019. július 17., szerda

Dăncilă áll az ellenzék rendelkezésére

Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag megfertőzte az országot, hirtelen eltűnt.

Balogh Levente 2019. július 16., kedd

Szélsőségesek nélküli szélsőségesség

Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges pártok – hangzik el gyakran az öntömjénező kijelentés bukaresti illetékesek részéről.

Makkay József 2019. július 15., hétfő

Szakmatanulás helyett bukott érettségizők

Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy messziről láttam, nincs sok köze a szakmához. Miután az első döbbenetből felocsúdtam, az éppen benn tartózkodó étteremtulajdonossal sikerült tisztáznunk a helyzetet.

Balogh Levente 2019. július 12., péntek

Román konfliktusrendezés provokációval

Úgy tűnik, a legendás román diplomácia új eszközzel kísérletezik a Magyarországgal fennálló évszázados nemzetközi konfliktusok „rendezésére”: a folyamatos és arcátlan provokációval.

Pataky István 2019. július 10., szerda

Közép-kelet-európaiak román kakukktojással

Az már most nyilvánvaló, hogy az Európai Unió évek óta súlyosbodó válsága nem az elkövetkező öt évben fog megoldódni. Az intézmények élére jelölt személyek, de a kiválasztás módja körül kialakult hangos viták sem jeleznek pozitív változást. 

Kiss Judit 2019. július 09., kedd

Hogyan magyarázzuk a bizonyítványunk?

Ismét itt a július eleji, az érettségi jegyében telő időszak vége: ez az az évről évre visszatérő periódus, amikor széltében-hosszában magyarázzák, magyarázzuk a bizonyítványt.

Bálint Eszter 2019. július 08., hétfő

Mindennapi bizonytalanságaink

Egyik kezével ad, a másikkal elvesz – továbbra is ez jellemzi a leginkább a román szociálliberális kormány ténykedését. No, persze a kapkodás mellett, amivel hol voksok reményében adakozni, hol meg elvenni próbál a polgároktól, hogy legyen miből fedeznie az adakozást.

Balogh Levente 2019. július 05., péntek

Az elfogadható kompromisszum

Az adott erőviszonyok és lehetőségek mellett nemigen lehetett volna jobb megoldást találni az EB elnöki tisztségének betöltésére a konzervatív Ursula von der Leyen német védelmi miniszternél, legalábbis magyar, illetve közép-európai szempontból.

Kiss Judit 2019. július 04., csütörtök

Mielőtt megfojtana a műanyaghulladék

Nagyfokú naivitás lenne elvárni, hogy gördülékenyen, az előírásoknak megfelelően működjenek sokakat érintő folyamatok Romániában. Nálunk ugyanis távolról sem lehet karikacsapáshoz hasonlítani azt, ahogy nyögvenyelősen, kínlódva próbálunk felzárkózni uniós elvárásokhoz.

Pataky István 2019. július 02., kedd

Új bábmozgatók Dăncilă felett

 A Szociáldemokrata Párt (PSD) kongresszusán pártelnökké választott szőke kormányfő érezhetően magabiztosabban mozog a politikában, de nem kétséges, hogy csupán epizódszerep jár neki a Dragnea utáni nagy átmenetben.

Vélemény
Pataky István: Dăncilă áll az ellenzék rendelkezésére

Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag ...

Balogh Levente: Szélsőségesek nélküli szélsőségesség

Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges ...

Makkay József: Szakmatanulás helyett bukott érettségizők

Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy ...