JEGYZET – Sokan emlékszünk még, milyen fontos szerepe volt minden munkahelyen a szakszervezeti elnöknek: nem volt olyan mindenható, mint a párttitkár vagy az igazgató és aligazgatók, de külön szoba dukált neki, és természetesen ugyanúgy ki volt emelve a termelésből (jó kis blőd szóhasználat!), mint a többi főnök.
2016. november 13., 19:292016. november 13., 19:29
Hogy tulajdonképpen mit is csinált szentélyének a magányában, nem lehetett tudni, meggyőződésem, hogy ő maga tudta a legkevésbé, mi is a feladata, de erről mélyen hallgatott, hisz a lényeg volt a lényeg (ezt a „sikeres” szóismétlést épp egy szakszervezeti mókustól hallottam annak idején): a dolgozó tömegek érdekeinek a képviselete. 90 után nagyot fordult a szakszervezetek helyzete, mivel különösen az első években a szó legszorosabb értelmében az a bizonyos lényeg – a dolgozó tömegek érdekképviselete – lett a leglényegesebb: erre már sokkal többen emlékeznek, hisz azokban az időkben egymást érték a sztrájkok, tüntetések, utcai tömegjelenetek. És mindezzel természetesen együtt járt különböző pittoreszk figurák felemelkedése.
Nagyon hamar kiderült viszont az is, hogy ezeknek a konjunktúralovagoknak a szakszervezeti munka egyszerű ugródeszka magasabb, zsírosabb pozíciók felé. Gyorsan előléptek képviselőkké, szenátorokká, miniszterekké, sőt miniszterelnök is lett szakszervezeti korifeusból, hogy a gyorsan levitézlett önjelölt Esthajnalcsillagról ne is beszéljek. És ahogy nőtt a közelharc a közfunkciókért, úgy tűnt egyre inkább a nagy semmibe az a bizonyos érdekképviselet. Furcsa is volt, hogy annyi sztrájkcsendes idő után a napokban egyazon időben zártak be a posták, és zárták ki a nem halálközeli állapotban lévő betegeket a kórházakból: hirtelen észrevették, milyen kevés a fizetésük. Nagy a gyanúm, hogy ez afféle addig üsd a vasat játék volt, vagyis ha a pártok esztelen ígérgetésekbe kezdtek, akkor a sztrájkolók úgy gondolták, addig erősködnek, míg csak sikerül valamit kifacsarniuk.
Egyelőre úgy tűnik, sikerült is, bár a posta manapság már nagyon leszálló ágban van, az egészségügy pedig nem csupán a dolgozók bérétől olyan, amilyen. De az érdekes számomra az volt, hogy ugyan a szakszervezetisek elmondták a magukét, de közel sem olyan vehemenciával, mint tizenöt-húsz évvel ezelőtt. Az érdekképviselet már nem ugródeszka, az előrejutáshoz nem kell a szakszervezet felé kerülni. Én legalábbis inkább így magyarázom, mint úgy, hogy itt az emberek érdeke már az égvilágon senkit sem érdekel.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!