2010. március 03., 10:332010. március 03., 10:33
E válaszból sokan csak annyit vettek észre, hogy az államfő megint jól odapörkölt a médiamoguloknak, akik ostorozására a választási kampányát is építette. Akiket olyan kétes hátterű üzletemberekként próbált bemutatni, akik a háttérből akarják dirigálni a politikát, és üzleti érdekeiknek megfelelően kímélet nélkül törnek pálcát egyik vagy másik politikus feje fölött. Szóval, bizonyára sokan szórakoztak is e kijelentésen, és elkönyvelték, hogy az államfő tényleg egészséges, szavaival is hozza a régi formáját.
Pedig hát e kijelentés éppen egy olyan neurotikus tünetről árulkodik, mely meglehetősen gyakran tetten érhető a hazai politikusok és a sajtó kapcsolatában. Megannyi politikai vezető gondolja azt, hogy aki újságíró, az kivétel nélkül bértollnok. Zsoldos, akinek egyetlen önálló gondolata nincsen, aki a nap 24 órájában a háttérben meghúzódó tulajdonosok utasításait követi. Ha pedig kérdései vannak, azok a mogulok mögöttes szándékait fedik.
És ilyenkor már nem is a kérdésre válaszolnak, hanem arra a vélt összeesküvésre, amelyet a kérdés mögé gondolnak. Olyanformán, mint a nyuszika, aki azzal a szándékkal indul a medvéhez, hogy elkérje a létrát, de mert az úton végig azt hajtogatja, hogy a medve úgysem fogja odaadni, ezért, amikor odaér, már csak azt üvölti: „Tudod mit? Fújd fel a létrád!”
Ezt tette Traian Băsescu az egészségéről kérdező újságírókkal. Pedig hát, ha baj van az államfő egészségi állapotával, az mindenképpen közérdekű információ. Olyan, amire okkal kérdez rá az újságíró. Az efféle neurózis a hazai magyar elöljáróknál sem ritka; pedig hát a munkáját lelkiismeretesen végző, energiáit a köz érdekébe állító politikus és a hasonló szellemben dolgozó újságíró viszonyának nem kellene szükségszerűen rossznak lennie. Egy-egy ledorongoló nyilatkozat után sokakban ébred az az érzés, hogy a politikusnak mégiscsak van valami takargatnivalója. Különben nem így válaszolna.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok