2010. július 12., 10:052010. július 12., 10:05
Az áfaemelés csak nem viselhette meg annyira őket, hogy elveszítsék minden jóindulatukat?! Úgy néz ki, mégis. A minap régi kommunista módszerrel élve két napig megvonták tőlünk a telefont és az internetet. Mikor meguntam, bementem panaszt tenni az egykori királyi, ma már hellászi tulajdonú telefontársaság legközelebbi kirendeltségébe. Birkatürelemmel vártam, mint akinek jó hét éve volt otthon, ám még egy félóra múlva sem szabadultak a diszpécserek. Ekkor megkérdeztem a pénztárosnőt, mi a teendő ebben az esetben, a válasz pedig az volt, fel kell hívni a fővárosi ügyeletet. Ám a telefon nem megy, mobilról meg nem lehet ilyen speciális számokat tárcsázni. Őt, kérem, az nem érdekli, neki nem ez a hatásköre, vásároljak egy telefonkártyát, annak az árusítására van kiképzése, és vegyem igénybe az utcai telefonok egyikét, emellett persze hó végén fizessem be rendesen a számlát is, mert ugye azt a pénzt is el tudja venni tőlem. Újabb félórás várakozás után megint próbálkoztam a kasszásnőnél, mert az ügynökök még mindig ugyanannak a három embernek magyarázták, miért érdemes kétéves hűségnyilatkozattal előfizetni valamennyi szolgáltatásukra. Csak vegyék meg, s majd állhatnak naphosszat sorban, amikor minden kis szellőnél megadja magát a rendszer – röhögtem magamban, de közben sírhatnékom volt, mert ugyanabban az időben legalább három másik helyen kellett volna lennem. Végül a pénztáros szolgálati telefonjáról sikerült kapcsolatba lépnem a fővárosiakkal, akik regisztrálták a bejelentést, de semmi jót nem ígértek. Végül mire hazaértem, minden működött, állítólag beázott valahol egy kábel, és ez okozta a galibát. Az ügyintézők hozzáállásáról alkotott véleményem azonban továbbra sem lett rózsaszín. Én fizetek, s még nekem kell rosszul éreznem magam, amiért olyan dolgokkal zaklatom őket, amely meghaladja a hatáskörüket, netán az értelmi képességeiket. Kicsit olyan ez a helyzet, mint amikor a vendég a főúrtól „Marha parasztosan”-t kér, és amikor a pincér elé dobja a tányért, csak annyit fűz hozzá: „Nesze, paraszt, zabálj!”
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok