VEZÉRCIKK – Amint azt borítékolni lehetett, a politikai alakulatok sokféleképpen, többnyire egymástól eltérően értékelték a kötelező kvótákról rendezett magyarországi népszavazás eredményét, amelyet ki-ki igyekszik a saját érdeke mentén győzelemként, illetve kudarcként beállítani.
2016. október 03., 19:442016. október 03., 19:44
Ezektől eltekintve a referendum alapján talán az a legfontosabb következtetés vonható le, hogy néhány, ezzel ellentétes véleménnyel szemben Magyarországon demokrácia van, mindenki – politikusok, választópolgárok – szabadon kifejezheti az akaratát, hiszen diktatúrában nem szokás kikérni az emberek álláspontját.
Főleg annak ismeretében érdemes leszögezni ezt, hogy már a referendumot megelőzően hallani lehetett olyan hangokat, miszerint ebben a kérdésben (is) teljesen fölösleges a népszavaztatás, mivel úgymond az Európai Unióban nem a tagállamok vagy a polgárok, hanem kizárólag a brüsszeli fórumok hatásköre a döntéshozatal. Mármost a fene megette azt a demokráciát, ahol a központ az uborka hajlásszögétől a költségvetési hiánycélig mindent meg akar szabni a tagállamoknak, az emberek véleményére azonban nem kíváncsi.
Persze a további vitákat elkerülendő ajánlatosabb lett volna, ha a magyar kormány megelőlegezi: végkimenetelétől függetlenül közjogi következményeket von maga után a kvótareferendum. Ettől függetlenül álszent és naiv követelmény a Fidesszel és az Orbán-kormánnyal szemben, hogy eddigi álláspontját, valamint a kötelező kvótát elvető több mint hárommillió polgár álláspontját félretéve ne kezdeményezzen akár alkotmánymódosítást is, ha úgy tartja helyesnek. Mert jogi értelemben érvénytelen ugyan a népszavazás, politikailag viszont elegendő muníciót biztosít Orbán Viktor számára, hogy tovább érveljen és folytassa a küzdelmet a brüsszeli bevándorláspolitika ellen.
Eredménytelennek tehát semmiképpen sem tekinthető a vasárnapi referendum, annál is inkább, mivel adott esetben nem csak a többi tagállamot, hanem az EU-t is a migrációs kérdés alaposabb átgondolására sarkallhatja. Ugyanakkor a referendum lehetséges következményeit teljesen fölösleges előrevetíteni a 2018-as országgyűlési választásokra, ahogy teszik azt a magyarországi ellenzéki alakulatok, máris megelőlegezve a kormányváltást. Gyurcsányék hurráoptimizmusa annak a bizonyítéka, hogy éppen a baloldal igyekszik a leginkább belpolitikai érdekeinek alárendelni a kvótareferendumot és annak az eredményét.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!