2010. december 16., 10:472010. december 16., 10:47
Nos, olyan embert keveset ismerek, aki kifejezetten utálná az ünnepi hangulatot, a készülődést – divatos kifejezéssel: ráhangolódást –, de olyat egyet sem, aki ezt a számtalan jó tanácsot képes is betartani. Pedig a Fennvaló látja lelkem, én mindent megpróbálok. Az még hagyján, hogy adventi koszorút készítek – de hibádzik, hogy az alapot készen vásároltam, csak a díszítést tettem rá saját kezűleg.
Elmulasztottam kisétálni a téli erdőbe fenyőágakat gyűjteni hozzá, az összes (nem létező) gyerekem, kutyám és macskám segítségével családi programként összefonni a szőnyegen, és közben karácsonyi dalokat énekelni. S ha már az erdőnél tartunk, a karácsonyfával is bajban vagyok. Miután ugyanis tavalyelőtt szenteste délutánján még javában róttuk az utcákat egy megfelelő fenyőért, és végül csak a közeli hipermarketben találtunk egy kis műfát, de már egészen megszerettük – nekünk az idén is ugyanő fog szolgálatot tenni. Kicsit kisebb, kicsit műanyag, de a mienk. Tudom, legalább öko – legalábbis amíg ki nem dobjuk majd. Bár addigra talán mifelénk is kitalálják, hogyan lehet újrahasznosítani.
Sütés-főzés. Na itt vagyok még nagyobb bajban. A sütőm ugyanis másfél éve nem működik. Van viszont a közelben egy snájdig kisbolt, ahol igen olcsón lehet tetszetős kalácsot kapni – igaz, a csomagolásán a román nemzeti lobogó díszeleg, de ez engem még szenteste sem fog zavarni abban, hogy kakaóba aprítsam a tartalmát. Ami friss és finom – ergó valószínűleg egyáltalán nem olyan, mint amilyet én sütnék, ha lenne sütőm. Nagy családi vacsora – hát ezzel csak az a gond, hogy nincs nagy család, csak két kicsi. Igénytelen volnék? Lehet, de nem bánom, sosem voltam egy Cosmo-lány. Hogy mi az a Cosmo-lány? Nos, egyet mondhatok: aki nem tudja, örüljön neki!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok