2012. július 19., 10:102012. július 19., 10:10
Bár végignézve hivatalos ünnepeink palettáját, ez sem kizárt. Néha az az érzése támad az embernek a számon tartott évfordulók kapcsán, mintha szánt szándékkal válogattak volna össze olyan dátumokat, melyek keserű ízt hagynak a szánkban. Példaként: október 6. – az aradi vértanúk kivégzése, március 15. – egy vérbefojtott forradalom kitörésének napja, melyet példátlan megtorlás követett, de augusztus 20-ának sem egyértelműen pozitív az üzenete, mivel az államalapításhoz kegyetlen belharcok emléke kötődik. A non plus ultra pedig a két éve bevezetett nemzeti összetartozás napja, ami nem rossz kezdeményezés ugyan, viszont szerintem hiba volt épp a trianoni döntés napjára időzíteni.
Furcsállom, hogy nem emlékezünk érdemben például Hunyadi Mátyásra, aki minden kétséget kizáróan a legmarkánsabb és a magyar néplélek által leginkább kedvelt személyisége történelmünknek. De szóba jöhetne akár a honfoglalás is vagy a magyar törzsek közötti összefogást megpecsételő vérszerződés, illetve a pozsonyi fényes győzelmet hozó csata. Igen kívánatos lenne, ha a fiataljaink – és nem csak ők – azt látnák, hogy vannak vidám ünnepeink is, mert ellenkező esetben kizárólag a veszteségérzés, a frusztráció növekedéséhez járulnak hozzá a nemzeti emléknapok.
Különösen indokolt volna ez a határon túl, vegyes lakosságú közegben, ahol sok esetben a fiatalnak egyéni döntés kérdése a nemzeti identitás. Kétségtelen, hogy minden magyarnak tudnia kell azokról az eseményekről, melyekre jelenleg emlékezünk. Kevéssé vonzóak azonban az örökösen felidézett szomorú történetek, különösen egy olyan többségi nemzet ünnepeivel párhuzamba állítva, melynél a jeles évfordulók egy erősen önérvényesítő, mítoszteremtő, nemzeti történelem- és identitásépítő kultúrpolitika alappilléreit jelentik. Ha nem lépünk, ne csodálkozzunk, ha a gyerekek, fiatalok számára szimpatikusabb lesz a hórázás, mint a fájdalmas emlékek állandó felidézése.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.