2011. április 06., 09:432011. április 06., 09:43
Talán nem tévedés megállapítani, sok román politikusnak azért nem tetszik a roma népnév, mert túlságosan hasonlít a románhoz. Kínosnak érzik, hogy vannak, akik a nyugat-európai nagyvárosokat ellepő kéregetésből, lopásból élő félnomád népességgel azonosítják a románokat. A fogalomtársítást pedig mind a népcsoport neve, mind a nomádok többségének a román állampolgársága megerősíti. Az efféle érzékenységet talán úgy lehet megérteni, ha azzal játszanánk el gondolatban, hogy mi lenne, ha a romák egyszerre csak hungáknak vagy magyaknak kezdenék nevezni magukat. Lehet, a magyarok között is akadna, aki szükségét érezné a terminológia törvény általi rögzítésének.
Elviekben azonban az efféle érzékenységek teljesen mellékesek. A népeket ugyanis nem lehet olyan csecsemőknek tekinteni, akik nem rendelkeznek öntudattal, amikor a keresztvíz alá tartják őket. A népeknek igenis van beleszólásuk abba, hogy minek nevezzék őket. Maguk alakíthatják a róluk kialakult képet.
Ennek megértéséhez elég a románokra gondolnunk. Ők a romákhoz hasonló alapon érezték úgy, hogy sértő, ha oláhoknak tekintik őket. Hiába volt ez a népnév teljesen elfogadott a történelem megannyi évszázada során, ha a románok románnak vallják magukat, akkor nekünk is illik így tekintenünk rájuk. Erősen sértő lenne, ha például a magyar parlament arról akarna törvényt alkotni, hogy hivatalosan maradjanak csak oláhok.
És így van ez a tót megnevezést valami ok folytán elutasító szlovákokkal, a rácot elutasító szerbekkel. Igenis, a népeknek jogukban áll megmondani, hogy miként nevezzék őket. Megmondani a vezetőik, a képviselőik, a szószólóik által. És a szószólók álláspontját az sem írja fölül, hogy adott esetben a nagyborosnyói Gerebenes család tagjait nem zavarja, ha cigánynak nevezik őket. Az öntudat ébredése nem megy végbe egyik napról a másikra egy-egy nép valamennyi tagjánál.
Aki nem az öndefiníció alapján közelít a kérdéshez, az ne csodálkozzék, ha hivatalos iratokban is bozgornak kezdik nevezni.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!