Az Egyesült Államokban nemrég elhunyt az utolsó kódbeszélő navahó indián, aki a második világháborúban az amerikai hadsereg katonájaként elévülhetetlen érdemeket szerzett az üzenetek biztonságos továbbítása terén.
2014. június 18., 19:552014. június 18., 19:55
A 93 évesen az örök vadászmezőkre költözött Chester Nez 28 társával alkotta azt a navahó osztagot, amelyet az amerikai tengerészgyalogság toborzott, hogy kidolgozzák az ellenség számára megfejthetetlen kódrendszert. Az indiánoknak oroszlánrészük volt a csendes-óceáni hadműveletek sikerében, mivel a rádió- és telefonbeszélgetéseket lefülelő japánok képtelenek voltak megfejteni a navahó nyelven alapuló rejtjelbeszédet. Amely például a vadászgépet madárnak, a bombázót terhes madárnak, a kézigránátot krumplinak nevezte.
Chester Nez tizedik osztályos korában rukkolt be a seregbe, döntését még a családjával sem közölte. A hosszú ideig titkosított hadműveletről az amerikaiak évtizedekig nem beszéltek, mígnem 2001-ben George W. Bush elnök személyesen tüntette ki érdemeikért a még életben lévő öt navahó kódbeszélőt, akiknek történetéről ugyanabban az évben John Woo filmet forgatott.
A sors iróniája, hogy a napjainkban hősként tisztelt indiánokkal korábban mostohán bántak szülőföldjükön. Nez egyszer egy interjúban feltárta: gyermekkorában amerikai tanárai veréssel büntették, ha angol helyett anyanyelvén szólalt meg.
Milyen kicsi a világ, mondhatnánk. A kommunista Romániában nemcsak a hatóságok, hanem a többségi nemzet polgárai is üldözték a magyar nyelvet, annak nyilvános helyen történő használatát. Holott ha egy kicsit élelmesebb, a világégések alatt a román hadsereg is bevethette volna titkos fegyverként mondjuk a székely rovásírást. Hiszen kutatások szerint utóbbi az észak- és dél-amerikai indiánok jelrendszerére is hasonlít.
Ehhez képest a kötelező sorkatonai szolgálat idején rendszerint erőltetett menet, laktanyafogság, nyilvános megaláztatás volt az erdélyi magyar bakák „zsoldja”, ha anyanyelvükön váltottak szót egymással. Igaz, néha jól fogott a magyar a román hadseregben is. Alulírottnak csendőr közlegényként napokig kellett fordítania magyarról románra a multilevel marketingről szóló tájékoztató anyagokat, amikor az alakulat parancsnokának felesége a kilencvenes években erős késztetést érzett belevágni az értékesítési vállalkozásformába. Előléptetés ugyan nem járt érte, az ötnapos eltávozást azonban nem adta volna három kitüntetésért.
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
szóljon hozzá!