Az Egyesült Államokban nemrég elhunyt az utolsó kódbeszélő navahó indián, aki a második világháborúban az amerikai hadsereg katonájaként elévülhetetlen érdemeket szerzett az üzenetek biztonságos továbbítása terén.
2014. június 18., 19:552014. június 18., 19:55
A 93 évesen az örök vadászmezőkre költözött Chester Nez 28 társával alkotta azt a navahó osztagot, amelyet az amerikai tengerészgyalogság toborzott, hogy kidolgozzák az ellenség számára megfejthetetlen kódrendszert. Az indiánoknak oroszlánrészük volt a csendes-óceáni hadműveletek sikerében, mivel a rádió- és telefonbeszélgetéseket lefülelő japánok képtelenek voltak megfejteni a navahó nyelven alapuló rejtjelbeszédet. Amely például a vadászgépet madárnak, a bombázót terhes madárnak, a kézigránátot krumplinak nevezte.
Chester Nez tizedik osztályos korában rukkolt be a seregbe, döntését még a családjával sem közölte. A hosszú ideig titkosított hadműveletről az amerikaiak évtizedekig nem beszéltek, mígnem 2001-ben George W. Bush elnök személyesen tüntette ki érdemeikért a még életben lévő öt navahó kódbeszélőt, akiknek történetéről ugyanabban az évben John Woo filmet forgatott.
A sors iróniája, hogy a napjainkban hősként tisztelt indiánokkal korábban mostohán bántak szülőföldjükön. Nez egyszer egy interjúban feltárta: gyermekkorában amerikai tanárai veréssel büntették, ha angol helyett anyanyelvén szólalt meg.
Milyen kicsi a világ, mondhatnánk. A kommunista Romániában nemcsak a hatóságok, hanem a többségi nemzet polgárai is üldözték a magyar nyelvet, annak nyilvános helyen történő használatát. Holott ha egy kicsit élelmesebb, a világégések alatt a román hadsereg is bevethette volna titkos fegyverként mondjuk a székely rovásírást. Hiszen kutatások szerint utóbbi az észak- és dél-amerikai indiánok jelrendszerére is hasonlít.
Ehhez képest a kötelező sorkatonai szolgálat idején rendszerint erőltetett menet, laktanyafogság, nyilvános megaláztatás volt az erdélyi magyar bakák „zsoldja”, ha anyanyelvükön váltottak szót egymással. Igaz, néha jól fogott a magyar a román hadseregben is. Alulírottnak csendőr közlegényként napokig kellett fordítania magyarról románra a multilevel marketingről szóló tájékoztató anyagokat, amikor az alakulat parancsnokának felesége a kilencvenes években erős késztetést érzett belevágni az értékesítési vállalkozásformába. Előléptetés ugyan nem járt érte, az ötnapos eltávozást azonban nem adta volna három kitüntetésért.
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
szóljon hozzá!