2010. február 01., 10:342010. február 01., 10:34
Hiszen a két legerősebb jelöltről van szó, Geoană birtokon belülről, – ugyan több létfontosságú választáson leszerepelt, de egyelőre – teljhatalmú elnökként készülhet a megmérettetésre, míg Năstase korábban mind pártelnökként, mind kormányfőként sikeresnek mondható, egészen a 2004-es államfőválasztáson Băsescuval szemben elszenvedett kudarcig.
Az viszont már korábban bebizonyosodott, hogy a Geoană-féle „generációváltás” nem jött be, a Năstase-féle nagyágyúk viszont továbbra is képesek mozgósítani a párt hagyományos szavazóbázisát – már ha nem kerülnek rács mögé az ellenük zajló korrupciós eljárások nyomán. Tévedés ne essék, nem szeretnénk sem Geoană, sem Năstase fogadatlan prókátorául szegődni.
Egyrészt, mert erre professzionális jogászapparátussal rendelkeznek, másrészt pedig egyáltalán nem vagyunk meggyőződve arról, hogy az ellenük megfogalmazott gyanúk alaptalanok lennének. Ráadásul a korrupcióellenes hatóság elől a PDL politikusai sincsenek biztonságban – gondoljunk csak a korrupció miatt jogerősen három és fél évre ítélt Râmnicu Vâlcea-i polgármesterre vagy hamis nyilatkozattétellel meggyanúsított volt ifjúsági és sportminiszterre, Sorina Plăcintára.
Ám azért egyikük sem akkora kaliberű politikus, mint Geoană vagy Năstase a maga pártjában, pedig elég nehezen hihető, hogy a PDL százszázalékosan mogul- és nagykorrupció-mentes övezet volna, gondoljunk csak az Elena Udrea és Adriean Videanu elleni vádakra. Persze tisztában vagyunk azzal, hogy a jogerős ítéletig mindenki ártatlan, de itt is érvényes, hogy nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani.
Márpedig amíg egyik oldalon jól időzített hatósági vizsgálat, a másikon viszont miniszteri bársonyszék jár a feltételezett „nagykorruptaknak”, addig a korupcióellenes intézmények függetlenségében továbbra is nehéz maradéktalanul bízni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok