2010. február 01., 10:342010. február 01., 10:34
Hiszen a két legerősebb jelöltről van szó, Geoană birtokon belülről, – ugyan több létfontosságú választáson leszerepelt, de egyelőre – teljhatalmú elnökként készülhet a megmérettetésre, míg Năstase korábban mind pártelnökként, mind kormányfőként sikeresnek mondható, egészen a 2004-es államfőválasztáson Băsescuval szemben elszenvedett kudarcig.
Az viszont már korábban bebizonyosodott, hogy a Geoană-féle „generációváltás” nem jött be, a Năstase-féle nagyágyúk viszont továbbra is képesek mozgósítani a párt hagyományos szavazóbázisát – már ha nem kerülnek rács mögé az ellenük zajló korrupciós eljárások nyomán. Tévedés ne essék, nem szeretnénk sem Geoană, sem Năstase fogadatlan prókátorául szegődni.
Egyrészt, mert erre professzionális jogászapparátussal rendelkeznek, másrészt pedig egyáltalán nem vagyunk meggyőződve arról, hogy az ellenük megfogalmazott gyanúk alaptalanok lennének. Ráadásul a korrupcióellenes hatóság elől a PDL politikusai sincsenek biztonságban – gondoljunk csak a korrupció miatt jogerősen három és fél évre ítélt Râmnicu Vâlcea-i polgármesterre vagy hamis nyilatkozattétellel meggyanúsított volt ifjúsági és sportminiszterre, Sorina Plăcintára.
Ám azért egyikük sem akkora kaliberű politikus, mint Geoană vagy Năstase a maga pártjában, pedig elég nehezen hihető, hogy a PDL százszázalékosan mogul- és nagykorrupció-mentes övezet volna, gondoljunk csak az Elena Udrea és Adriean Videanu elleni vádakra. Persze tisztában vagyunk azzal, hogy a jogerős ítéletig mindenki ártatlan, de itt is érvényes, hogy nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani.
Márpedig amíg egyik oldalon jól időzített hatósági vizsgálat, a másikon viszont miniszteri bársonyszék jár a feltételezett „nagykorruptaknak”, addig a korupcióellenes intézmények függetlenségében továbbra is nehéz maradéktalanul bízni.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.