2010. február 01., 10:342010. február 01., 10:34
Hiszen a két legerősebb jelöltről van szó, Geoană birtokon belülről, – ugyan több létfontosságú választáson leszerepelt, de egyelőre – teljhatalmú elnökként készülhet a megmérettetésre, míg Năstase korábban mind pártelnökként, mind kormányfőként sikeresnek mondható, egészen a 2004-es államfőválasztáson Băsescuval szemben elszenvedett kudarcig.
Az viszont már korábban bebizonyosodott, hogy a Geoană-féle „generációváltás” nem jött be, a Năstase-féle nagyágyúk viszont továbbra is képesek mozgósítani a párt hagyományos szavazóbázisát – már ha nem kerülnek rács mögé az ellenük zajló korrupciós eljárások nyomán. Tévedés ne essék, nem szeretnénk sem Geoană, sem Năstase fogadatlan prókátorául szegődni.
Egyrészt, mert erre professzionális jogászapparátussal rendelkeznek, másrészt pedig egyáltalán nem vagyunk meggyőződve arról, hogy az ellenük megfogalmazott gyanúk alaptalanok lennének. Ráadásul a korrupcióellenes hatóság elől a PDL politikusai sincsenek biztonságban – gondoljunk csak a korrupció miatt jogerősen három és fél évre ítélt Râmnicu Vâlcea-i polgármesterre vagy hamis nyilatkozattétellel meggyanúsított volt ifjúsági és sportminiszterre, Sorina Plăcintára.
Ám azért egyikük sem akkora kaliberű politikus, mint Geoană vagy Năstase a maga pártjában, pedig elég nehezen hihető, hogy a PDL százszázalékosan mogul- és nagykorrupció-mentes övezet volna, gondoljunk csak az Elena Udrea és Adriean Videanu elleni vádakra. Persze tisztában vagyunk azzal, hogy a jogerős ítéletig mindenki ártatlan, de itt is érvényes, hogy nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani.
Márpedig amíg egyik oldalon jól időzített hatósági vizsgálat, a másikon viszont miniszteri bársonyszék jár a feltételezett „nagykorruptaknak”, addig a korupcióellenes intézmények függetlenségében továbbra is nehéz maradéktalanul bízni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok