2010. május 03., 10:002010. május 03., 10:00
Az is valószínűsíthető, hogy jelentős lenne azoknak a gyermekeknek az aránya, akik a saját városuk múzeumát, múzeumait még nem látogatták meg, de a csíkszeredai Mikó-várba már többször is eljutottak. És az is meglehet, az erdélyi magyar felnőttek körében végzett közvélemény-kutatás is hasonló eredményt mutatna.
Az ember önkéntelenül is felteszi a kérdést: mi az, ami kiemeli a Csíki Székely Múzeumot a hasonló intézmények köréből? Mit tudnak jobban Csíkszeredában, mint másutt? Az első kínálkozó válasz talán az lenne, hogy a partnerkapcsolatok építéséhez értenek jobban. Az elmúlt években ugyanis e kapcsolatok révén érkeztek Csíkba azok a kiállítások, amelyek Erdély valamennyi szegletéből vonzották a látogatókat. A 19. századi magyar festészet remekművei is vendégek a Székelyföldön, akárcsak annak idején Munkácsy Mihály festményei vagy az ókori Egyiptom tárgyai voltak.
Azonnal hozzátehető azonban: a jó kapcsolatok önmagukban aligha lennének elégségesek. Egyetlen budapesti múzeumigazgató sem engedné Csíkszeredába az értékeit, ha nem lenne meggyőződve róla, hogy ezek megfelelő körülmények között, biztonságban kerülnek közszemlére a Mikó-várban.
De alighanem a kapcsolatépítés és a körülmények megteremtése a csíkiak kisebbik érdeme. Ezeknél is többet jelent valami, amit csúnya, idegen szóval menedzsmentként szoktak emlegetni. Annak a tudománya, hogy miként lehet egy-egy kiállításból országos eseményt dagasztani, hogyan lehet adagolni az információt, hogy a megnyitó után se lankadjon a sajtó érdeklődése, miként lehet motiválttá tenni a tanárokat, hogy osztálykirándulást szervezzenek a csíki múzeumba. Alighanem erre a tudásra lehetnek a legbüszkébbek a múzeum illetékesei. Büszkeségüket talán az fokozhatná, ha a saját gyűjteményükből is képesek lennének olyan kiállításokat rendezni, amelyeknek ország-világ a csodájára jár.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok