Elkezdődött az érettségi, a világ számos országában a közoktatási rendszer legfontosabbnak tartott próbája, a végzősök tizenkét évnyi munkáját felülbírálni hivatott, mérföldkőnek számító vizsgasorozat.
2014. június 10., 20:092014. június 10., 20:09
Bár az iskolai éveket lezáró megmérettetésnek Európában immár több mint kétszáz éve elméletileg az a szerepe, hogy a fiatalok felkészültségét tegye mérlegre, nálunk az oktatásügy sikerességének fokmérőjeként és a társadalmi megbecsültség tekintetében egyaránt vitatottá vált.
A sok sebből vérző tanügy rákfenéinek feltérképezésekor az oktatási rendszer beavatott vagy csak érintett szereplői is hangoztatják: az érettségi sikertelensége, esetlegessége csak egyik tünete a rendszer betegségének. A rendszerének, amelynek tanár, diák (és közvetve a szülő) is szenvedő alanya, vagy kísérleti nyula az állandó változtatások miatt.
És mit is mér valójában az érettségi? A tizenkét éven át a gyereket oktató rosszul fizetett pedagógusok meg nem becsült teljesítményét? (A tanárokét, akikre „fentről” és „lentről” is nyomás nehezedik: az egymást követő minisztériumi rendeleteknek való megfelelés terhe, illetve az egyre igénytelenebbé váló diákok és egyre igényesebb szülők felől érkező nyomás.)
Vagy a túlterhelt, a hatalmas tananyagtól elriasztott diákok tudását? Netán azt, hogy mennyire tetszeleghet majd a versenyképes iskola szerepében az intézmény, amely nem engedi érettségizni a gyerekeket – hogy a záróvizsgát összegző statisztikák tükrében fényezhesse magát?
Erre is akadt példa, nemcsak tavaly, amikor a tanintézetek közti egyre vérre menőbb vetélkedés, az iskolák autonóm döntése szellemében sok helyen pótvizsgára buktatták a diákokat, de idén is.
Országszerte kevesebben állnak most érettségire, mint amennyien végeztek, mert megbuktak vagy mert nincs is szükségük az oklevélre. Hab a tortán, hogy a vizsgáztatás gyakorlati része sem zökkenőmentes: kevés pedagógus jelentkezett a lebonyolításra – aprópénzzel fizetik meg, azt is késve.
Így hát egyre kevesebb diák és tanár lesz aktív részese – ilyen vagy olyan okból – a megmérettetésnek, aminek nem tudni, hol keresendő már a hitele. Akárcsak a pedagógus és diák munkájának.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!