Kiss Judit
2021. október 01., 12:09
2021. október 01., 12:09
Vicckategóriába illik immár, hogy Románia soha semmire nincsen felkészülve. Régóta hozzászoktunk, hogy amikor közeleg a hideg évszak, leesik a hó, csúszósak az utak, elhangzik az ominózus mondat: „a tél ismét felkészületlenül ért bennünket” (avagy ahogyan ismerős lehet a román híradók szalagcímeiből: „iarna iar ne-a prins nepregătiţi”).
Ugyanígy esetlegesség és felkészületlenség is jellemezte, jellemzi az országot a pandémia immár tavaly március óta tartó, életünk szinte minden területét próbára tevő időszakában. Hogy mennyi sebtében hozott döntést hoztak a hatóságok, hányféle egymásnak ellentmondó rendelkezés született, aztán hány ízben módosították, írták felül a szabályozásokat ez alatt az idő alatt, már számon se lehet tartani.
Úgyhogy senkit sem lep meg, most is mennyire határozatlanoknak bizonyultak az illetékesek az iskolák nyitásával avagy bezárásával kapcsolatban. Most úgy döntöttek, módosítják az oktatás formáját eldöntő járványügyi küszöböt, vagyis hatezrelékes fertőzöttség mellett is nyitva maradnak a tanintézetek, holott korábban nem erről volt szó. Attól függetlenül, hogy megváltoznak-e, vagy sem a korábban leszögezett szabályozások, egyvalami biztosan elmondható: a romániai hatósági intézkedéseket továbbra is esetlegesség és gyakorta észszerűtlenség jellemzi. Sem a diákok, sem a tanárok, sem a szülők nem bízhatnak abban, hogy a döntéshozók egyik pillanatról a másikra nem változtatják meg azt, amit korábban bár kvázi „biztosra” ígértek.
A tanügyminiszter pár napja maga is megfogalmazta: azért is lenne jó, ha megmaradna a személyes részvételű oktatás, mert – és itt az ominózus jelzőt használta: „felkészületlenek vagyunk” az online oktatásra. Ha belegondolunk, bő másfél év telt el a világjárvány kezdete óta, már tavaly márciusban képernyők elé kényszerült óvodától egyetemig minden gyerek, fiatal és pedagógus, de ennyi idő sem volt elég ahhoz, hogy 2021 szeptemberére ne legyünk „felkészületlenek”, ami a digitális tartalmakat, a módszerek alkalmazását, a gépekkel való felszereltséget illeti. És halkan megkérdezhetnénk: vajon a romániai iskolarendszer kellőképpen felkészült bár a jelenléti oktatásra? Elég, ha csak arra gondolunk, hogy tavaly több mint ezer hazai óvodában és iskolában nem volt vízöblítéses illemhely, és kerti vécére jártak a gyerekek.
Sajnos a hazai viszonyok realitásának ismeretében félő: ha – ne adj, Isten, hogy igazunk legyen – jövő ilyenkor is tartani fog a járvány, még mindig azt fogják közölni az illetékesek: „sajnos nem vagyunk eléggé felkészülve az online oktatásra”. És az is valószínűsíthető, hogy ha nemsokára beköszönt a tél, ismét „váratlanul” éri Romániát.
Balogh Levente
Igencsak elrugaszkodik a valóság talajától, aki az EU-csatlakozásról szóló moldovai népszavazás eredményét úgy magyarázza, hogy azzal az ország végleg demonstrálta elköteleződését a nyugati integráció mellett, jókora csapást mérve ezzel a Putyin-rezsimre.
Makkay József
A román média keményen ostorozza a szerinte orosz befolyás alá került moldovai köztársaságbeli Gagauz Autonóm Tartomány szavazási eredményét. A gagauzok vajon miért nem szeretik a nagyromán jelöltet, és vele együtt az Európai Uniót?
Balogh Levente
A végén még az a szégyen éri a romániai lakosságot, hogy magyar és/vagy orosz áram és földgáz jön majd a falból.
Balogh Levente
Bár a román politikumban kétségkívül erős a konkurencia, Nicolae Ciucă liberális pártelnöktől senki sem veheti el az első helyet a hét legszánalmasabb és legröhejesebb kijelentéséért zajló versenyben.
Balogh Levente
Súlyos, de szükséges döntés volt: Izrael végül bevállalta a kétfrontos háborút az ország népét, államiságát fenyegető terrorszervezetekkel szemben.
Makkay József
Rekordokat dönt a román állam költségvetési hiánya. A túlköltekező kormány valahogy kihúzza a választásokig, de hogy utána mi lesz, arról csak rossz sejtések vannak.
Balogh Levente
A végén még oda lyukadunk ki, hogy Klaus Iohannis politikai jövője fontosabb Románia sorsánál.
szóljon hozzá!