2012. január 27., 09:312012. január 27., 09:31
Így aztán most, mivel a bennük működő állami vagy önkormányzati intézmény a bizonytalanság miatt rendszerint nem hajlandó a felújításra költeni, lassan az enyészet martalékává válnak. Persze a visszaszolgáltatási ügyek elhúzódásában gyakorta maguk a helyi vagy megyei önkormányzatok a legnagyobb ludasok, hiszen amikor a korábbi tulajdonosok – magánszemélyek vagy egyházak – visszaigényelték épületeiket, éppen a hatóságok óvták meg a restitúciót, hogy ne veszítsék el az addig használt ingatlanokat. Ami mindenképpen sajátos jogértelmezés, hiszen ha egyszer egy épületet valaki más épített, és nem önszántából mondott le róla, akkor igencsak visszás, ha éppen egy önkormányzat kísérli meg a jogtalanság állapotát meghosszabbítani, illetve állandósítani. Márpedig a visszaszolgáltatási ügyek kapcsán az egyetlen követhető irányelv a magántulajdon maradéktalan tisztelete. Ha egy magánszemély vagy egy egyház, egy egyesület bejelentkezik tulajdonáért, akkor azt vissza kell adni. Persze tudjuk, hogy a restitúció halogatásáért nem csupán a visszaigénylési dossziék nagy száma hibáztatható, mint ahogy azt is, hogy az önkormányzatok sem csupán azért támadják meg a visszaigénylési kérelmeket, mert nem akarnak, nem tudnak új iskolaépületeket vagy művelődésiintézmény-székházakat építeni. Az erdélyi és partiumi településeken jelentős befolyásoló tényező az etnikai elv is, az, hogy megakadályozzák, hogy a belvárosi épületek nagy része Váradtól Kolozsváron át Marosvásárhelyig ismét magyar kézbe kerüljön. Ezért a jogi csűrés-csavarások, a bizonyítékok eltüntetésére tett kísérletek és a hangulatkeltés. Pedig az elv egyértelmű: ami nem az enyém, azt nincs jogom bitorolni, ha jogos tulajdonosa visszakéri. Amíg Romániában ezt bárki – pláne valamely hatóság – megkérdőjelezheti, és hivatalos gyakorlat lehet a magántulajdon fogalmának „kreatív” értelmezése, kétséges, hogy az ország európai jogállamnak nevezhető.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Látogatottsági adatok