2011. február 15., 10:142011. február 15., 10:14
És értelemszerűen a várható újabb drágulást, amely egyenes következménye annak, hogy az 1989. decemberi rendszerváltozás óta agrárreform címén minden megtörtént már Romániában, csak a gazdáknak és a termelőknek vállalkozói kedvet derítő és a piacon esélyt teremtő, ösztönző intézkedés nem.
Tabără mentségére legyen mondva, nem ő az egyedüli felelős a manapság (is) tapasztalható helyzetért, hanem az 1989 utáni mindenkori kormányok és ágazatvezető miniszterek mindegyike. És a magángazdaságokat, az önálló vállalkozásokat és vállalkozói kedvet a kollektivizálás csírájában bukott ügyéért tűzzel-vassal szétverő 1989 előtti kormányok és ágazatvezető miniszterek, illetve párttitkárok és aktivisták mindegyike. Mert valamennyiük munkája hatott oda, hogy a valamikor Európa gabonásaként emlegetett Románia ma jóval olcsóbban adja el a külföldi piacról a mindennapi betevőhöz szükséges gabonát, mint amennyiért – tartalékai fogytán – onnan behozza azt. S ez csak egy a sok rossz következmény sorában. Egyrészt. Másrészt azért is felelősség terheli az illetékeseket, mert piacgazdaság ide vagy oda, nem jöttek létre, vagy ha igen, nem működnek azok az eszközök, amelyek védenék a belföldi őstermelőket a náluk jelentősen előnyösebb helyzetben levő külföldiekkel szemben, ahhoz, hogy ugyanazon a belföldi piacon nagyjából ugyanolyan eséllyel szálljanak versenybe a vásárolók kegyéért, azaz zsebéért.
Ezzel magyarázható, hogy az alacsony árak jóvoltából óriási népszerűségnek örvendő nagyáruházakban a belföldi portéka többnyire háttérbe szorul. Valamicske halvány reménysugár azért mégiscsak dereng, hiszen az alsóházban törvénytervezet készült arról, hogy a piaci forgalom elsöprően nagy részét bonyolító szupermarketeket arra kényszerítsék: legalább tízszázaléknyi belföldi portékát legyenek kötelesek forgalmazni. Emellett talán magunk is segíthetünk valamelyest, hogy a mindennapiból a miénkfélét vegyük.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok