Kiss Judit

2018. december 05., 19:40

Mindennapi adventünket…

Benne járunk az adventi időszakban, elkezdődött a kereszténység legfontosabb ünnepére való ráhangolódás. Ilyentájt, a karácsonyt megelőző hetekben sok helyen felerősödik, életre kel a jótékonykodás gyakorlata, előtérbe kerül énünk adakozóbb része – hiszen a környezetünkben sokan így tesznek, a jó példa pedig szerencsére ragadós.

Decemberben hirtelen többeknek eszébe jut, hogy a szeretet ünnepe körül nemcsak kapni, hanem adakozni is jó érzés: önként felajánlott cipősdoboznyi szeretettel, meleg ebéddel, ruhaneművel tenni szebbé azok életét, akiknek nem jut elegendő gondoskodás, diós kalács, gyertyafény és fenyőgally.

Árvaházak, idősotthonok lakói, hajléktalanok, nincstelenek, hátrányos helyzetűek, mélyszegénységben élők részesülnek a tehetősebbek, önkéntesek, sőt hírességek jószívű adakozásából. És ez jól is van így, hiszen minden egyes, a rászorulóknak eljuttatott ajándéknak – legyen az anyagi természetű, vagy nem pénzben kifejezhető, „csupán” lelket melengető gondoskodás – erős a létjogosultsága. Mindazonáltal a sokszor az anyagiasságra, a fölösleges mennyiségű ajándékra, nyakló nélküli vásárlásra összpontosító, a boltok kínálta árudömping és csillogás által elvakított, rohanásban telő ünnepvárásunk közepette jó, ha felteszünk néhány „adventi” kérdést önmagunknak.

Vajon miért annyira látványos, szembetűnő a különbség a közvetlenül karácsony előtti és a hétköznapi, év közbeni jótékonykodásunk intenzitása közt? Miért van az, hogy az emberek jó része leginkább a szeretet ünnepének fényében gondol a rászorulókra, máskor jóval kevésbé? Vajon nem lehetne úgy beosztani, rendszeresíteni, megszervezni a mindannyiunkban ott rejtőző, empatikus, másokra aktívan odafigyelő énünk jótékonykodását, hogy abból az év mindenik napjára jusson? Hogy ne rövid idő alatt egyszerre, esetlegesen zúdítsuk embertársainkra odafigyelésünket, hanem állandóan, következetesen, apránként, a szürke mindennapokban se feledkezzünk meg a szűkölködőkről. Hogy az adventi bőkezűség legyen hétköznapjaink része, és ily módon mindennapi adventünket osszuk meg egymással.

Nyilván mindenképpen dicséretes a mindenkori jótékonykodók szándéka, viszont óhatatlanul felmerül: vajon nincsen ebben a hirtelen felerősödő adakozásban szemernyi lelkifurdalás amiatt, hogy a tehetősebbek, szerencsésebb sorsúak úgy érzik: a mindennapjaikban is, de kiváltképp karácsony körül a fogyasztásra, kényelmük megteremtésére, a vásárlásra összpontosítanak, hogy jóval több tárgy veszi körül őket, mint amennyire valóban szükségük lenne és hogy jócskán pazarolnak? Ugyanakkor azon is jó lenne eltöprengeni, hogy sokszor úgy „tudjuk le” ünnepi jótékonykodásunkat, hogy például egy cipősdobozba pakolunk pár hasznos dolgot, eljuttatjuk egy távoli árvaházba vagy idős otthonba ismeretleneknek, és azzal kész. Viszont nem figyelünk oda a közvetlen környezetünkben élőkre, nem váltunk sem ünnepi, sem hétköznapi szeretetteljes párbeszédet szomszédainkkal, rokonainkkal, ismerőseinkkel. Holott ki tudja, melyiküknek lenne valóban szüksége egy-egy jó szóra. És nemcsak adventkor.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Kiss Judit 2019. július 18., csütörtök

Álbetegek, igazi érdekek

Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó korrupciótól, nevezetesen a csúszópénzek gyakorlatától, annak csak a Jóisten a megmondhatója.

Pataky István 2019. július 17., szerda

Dăncilă áll az ellenzék rendelkezésére

Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag megfertőzte az országot, hirtelen eltűnt.

Balogh Levente 2019. július 16., kedd

Szélsőségesek nélküli szélsőségesség

Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges pártok – hangzik el gyakran az öntömjénező kijelentés bukaresti illetékesek részéről.

Makkay József 2019. július 15., hétfő

Szakmatanulás helyett bukott érettségizők

Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy messziről láttam, nincs sok köze a szakmához. Miután az első döbbenetből felocsúdtam, az éppen benn tartózkodó étteremtulajdonossal sikerült tisztáznunk a helyzetet.

Balogh Levente 2019. július 12., péntek

Román konfliktusrendezés provokációval

Úgy tűnik, a legendás román diplomácia új eszközzel kísérletezik a Magyarországgal fennálló évszázados nemzetközi konfliktusok „rendezésére”: a folyamatos és arcátlan provokációval.

Pataky István 2019. július 10., szerda

Közép-kelet-európaiak román kakukktojással

Az már most nyilvánvaló, hogy az Európai Unió évek óta súlyosbodó válsága nem az elkövetkező öt évben fog megoldódni. Az intézmények élére jelölt személyek, de a kiválasztás módja körül kialakult hangos viták sem jeleznek pozitív változást. 

Kiss Judit 2019. július 09., kedd

Hogyan magyarázzuk a bizonyítványunk?

Ismét itt a július eleji, az érettségi jegyében telő időszak vége: ez az az évről évre visszatérő periódus, amikor széltében-hosszában magyarázzák, magyarázzuk a bizonyítványt.

Bálint Eszter 2019. július 08., hétfő

Mindennapi bizonytalanságaink

Egyik kezével ad, a másikkal elvesz – továbbra is ez jellemzi a leginkább a román szociálliberális kormány ténykedését. No, persze a kapkodás mellett, amivel hol voksok reményében adakozni, hol meg elvenni próbál a polgároktól, hogy legyen miből fedeznie az adakozást.

Balogh Levente 2019. július 05., péntek

Az elfogadható kompromisszum

Az adott erőviszonyok és lehetőségek mellett nemigen lehetett volna jobb megoldást találni az EB elnöki tisztségének betöltésére a konzervatív Ursula von der Leyen német védelmi miniszternél, legalábbis magyar, illetve közép-európai szempontból.

Kiss Judit 2019. július 04., csütörtök

Mielőtt megfojtana a műanyaghulladék

Nagyfokú naivitás lenne elvárni, hogy gördülékenyen, az előírásoknak megfelelően működjenek sokakat érintő folyamatok Romániában. Nálunk ugyanis távolról sem lehet karikacsapáshoz hasonlítani azt, ahogy nyögvenyelősen, kínlódva próbálunk felzárkózni uniós elvárásokhoz.

Vélemény
Kiss Judit: Álbetegek, igazi érdekek

Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó ...

Pataky István: Dăncilă áll az ellenzék rendelkezésére

Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag ...

Balogh Levente: Szélsőségesek nélküli szélsőségesség

Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges ...