2011. február 10., 10:032011. február 10., 10:03
Hát ezért jobb a job az állás, munkahely, szakma vagy foglalkoztatás szavaknál. És terjed is, szerencsére sokkal gyorsabban, mint a globális névadási divathullámok habkönnyű tajtékjai: egy frissen felkapott keresztnév szentesítésétől eltérően nem kell kivárni a legtöbbször kötelező kilenc hónapot, már félálomban is használható.
De az élet kegyetlen, mintha ezt a kis örömet is sajnálná az embertől. Még nem hallottam ugyanis denominális igeképzővel ellátott formában, és itt állok tanácstalanul – nem lévén nyelvész, nem tudom, hogyan helyes: dzsobol, dzsobozik, dzsobozkodik, dzsobozódik, vagy éppen a párra lelés leleményes becsajozott/bepasizott megnevezésének mintájára a bedzsobozott?! Így aztán azt sem tudom, mi jobb, ha csak annyit mondok, hogy jobolok, vagy a tobzódásra hajazó jobozódommal élek?! Íme, még azt sem tudom, hogy dzsobbá honosodott-e már, vagy még mindig jobb a jó öreg job?! Milyen jól jönne most mondjuk egy olyannak a segítsége, mint Ady Endre! Akinek nem tanították, és nem is nagyon volt honnan megtanulnia, mikor lehet/szabad/kell idegen szavakat/neveket használni, és mikor nem. Csak tudta. Egyébként nem adta volna a legnagyobb hazavállaló versének tartott A Gare de l\'Esten címet. Ha ugyanis lefordítja Keleti pályaudvarra, akkor az irány máris megváltozik: nem Párizsból hazafelé indul, hanem otthonról megy el a nagyvilágba.
A párizsi Latin negyed főútjának nevét Boulevard Saint Michel-ről viszont lefordítja: Szent Mihály útjára „helyezi” végzetes találkozását az Ősszel. S ezzel az egyszerű fogással a magyar olvasó tudatában elindítja a halállal kapcsolatos képzetsort, felidézve a Szent Mihály lovával azonosított ravatal fogalmát. Elkophatna az ujjam, annyit keresgélhetnék a virtuális térben, mégsem lelnék rá a helyes válaszra, hogy mikor mit miért lehet/szabad/kell átvenni/fordítani és mikor lesz ugyanez nevetséges majmolás. Nem is töprengek tovább, mi a jobb, a job-e vagy a dzsob – megpróbálok állásról, alkalmazásról vagy egyszerűen csak munkáról beszélni. Hátha akadnak még néhányan, akik így is megértik!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok