2011. május 19., 08:572011. május 19., 08:57
Gondolom, nem vagyok az egyedüli, aki alig várja, hogy mint a régi szép időkben, a legszebb vasárnapi ruhájában, hatszögletre kihúzva bevonulhasson, és az előadás előtt-után vagy a szünetben a kacskaringós aranydíszekben meg a pucér kőangyalokban gyönyörködjék. Isten mentsen persze, hogy mindez fontosabb vagy akár csak közel is olyan fontos lenne, mint a színdarab, de tény, hogy ennek a városnak a jó része úgy szocializálódott, hogy a színházban nemcsak színpad van, hanem vannak bársonyszékek, kakasülői zegzugok, megfogdosni való domborművek meg szép ruhába öltözött nők is.
Büszkék vagyunk az épületre is, hiszen a miénk. Egyre inkább az az érzésem azonban, hogy az előbb felsoroltak nem vonatkoznak mindenkire ebben a városban. Mondjam, ne mondjam? Román ajkú honfitársaink mintha kicsit sem várnák türelmetlenül, hogy végre beléphessenek Thalia bécsi stílusú templomába. Az épület ugyanis kész van. Gyönyörű, és teljesen használható. Előadás azonban nem lenne benne egészen őszig, az új évad kezdetéig, ha nem folyna épp most a Festum Varadinum. Nekünk, magyaroknak hát premier előtti belépésünk lesz, aminek persze örülünk, de miért csak mi örülünk?
Én ezt naivan úgy képzeltem volna, hogy a május 9-ei Európa-napi hivatalos átadáson vagy valamikor egy későbbi napon megjelenik a város krémje, nemcsak a sajtót hívják meg, és nem délelőtti időpontban, hanem este egy nagyszabású gálán. A város lakosságának – a teljes lakosságának! – éreznie kellene, hogy ez az övé, és nem csak az újságokban csodálni a jól végzett munka eredményét. Úgy álmodtam, hogy a polgármester eljön, és miután megtekinti a szintén restaurált dokumentumokat, amelyeket 111 éve rejtett el az akkori elöljáró a zárókő alá, ő maga is elhelyez egy hasonlót az utókor számára. Mert neki is, és nemzettársainak is fontos. A szomorú valóság persze az, hogy nem fontos. Hogy van, akinek bizony fáj, hogy azt a bizonyos akkori elöljárót Bulyovszky doktornak hívták, és nem máshogy. Hogy bizony Szigligeti Színháznak épült ez a palota, és nem Államinak. Kívánom nekik, hogy sikerüljön túllépniük ezeken a „sérelmeken”, és nem élni meg támadásként a nekik nem tetsző történelmi valóságot.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
szóljon hozzá!