2009. február 06., 11:272009. február 06., 11:27
Csupán egyvalaki, egy kisgyerek meri megjegyezni, hogy de hiszen a király meztelen! Az amúgy megfélemlített, és a láthatatlan ruhaköltemény szépségét addig nagy hangon dicsérő tömeg ekkor végre magához tér, és simán kiröhögi a teljes királyi pompátlanságban feszítő uralkodót.
Nos, megtörténhet, hogyha ma játszódna le hasonló jelenet, nem az uralkodó húzná a rövidebbet. A főállású jogvédők és kirekesztésellenes harcosok ugyanis egy emberként rontanának rá a gyerekre, hogy mégis, hogyan merészel ilyen intoleráns kijelentést tenni, amellyel belegázol a jobb sorsra érdemes uralkodó lelkületébe, és amellyel egész életére kiható, maradandó törést okozhat? Manapság nem illik ilyesmit mondani, a meztelenül az utcán való lófrálás tulajdonképpen az uralkodó eredeti önkifejezési formája, és ha erre valaki felhívja a figyelmet, megbélyegzi a társadalom minden olyan tagját, aki néha meztelen. Meg egyébként is, a 21. században ciki valakire azt mondani, hogy meztelen, mondjuk inkább azt, hogy a ruházat terén kihívásokkal küszködik.
Valahogy ebben a mederben zajlik a miskolci rendőrkapitány múlt heti kijelentése miatt kirobbant vita is. Pásztor Albert megjegyezte, hogy az avasalji városban elkövetett rablásokat romák követték el. Erre azonnal rázúdult az ügyeletes antirasszista brigád, rásütve, hogy a kapitány cigányozott, a rendészeti miniszter pedig áthelyeztette. A főrendőr mellett azonban társadalmi szolidaritási mozgalom bontakozott ki.
Az ügy jól végződött, a kapitányt visszahelyezték tisztségébe. Ám a zsigerből rasszistázó publicisták és politikusok még mindig háborognak, rasszista nagykoalíciót vizionálva. Továbbra sem engedik meg maguknak a gondolkodás luxusát, hogy végigfuttassák: Pásztor Albert egy létező és súlyos problémára hívta fel a figyelmet. Amely ellen továbbra sem az a leghatékonyabb fegyver, ha agyonhallgatjuk, és aki beszélni mer róla, azt megbélyegezzük. Persze kényelmesnek kényelmes a probléma letagadása és az integrációs programok kidolgozásának további halogatása, de a valóság most elegáns kézmozdulattal intett be a kirekesztőzőknek: az a rasszistázó hölgy/úr ott a számítógép mögött igencsak meztelen.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.