2009. február 06., 11:272009. február 06., 11:27
Csupán egyvalaki, egy kisgyerek meri megjegyezni, hogy de hiszen a király meztelen! Az amúgy megfélemlített, és a láthatatlan ruhaköltemény szépségét addig nagy hangon dicsérő tömeg ekkor végre magához tér, és simán kiröhögi a teljes királyi pompátlanságban feszítő uralkodót.
Nos, megtörténhet, hogyha ma játszódna le hasonló jelenet, nem az uralkodó húzná a rövidebbet. A főállású jogvédők és kirekesztésellenes harcosok ugyanis egy emberként rontanának rá a gyerekre, hogy mégis, hogyan merészel ilyen intoleráns kijelentést tenni, amellyel belegázol a jobb sorsra érdemes uralkodó lelkületébe, és amellyel egész életére kiható, maradandó törést okozhat? Manapság nem illik ilyesmit mondani, a meztelenül az utcán való lófrálás tulajdonképpen az uralkodó eredeti önkifejezési formája, és ha erre valaki felhívja a figyelmet, megbélyegzi a társadalom minden olyan tagját, aki néha meztelen. Meg egyébként is, a 21. században ciki valakire azt mondani, hogy meztelen, mondjuk inkább azt, hogy a ruházat terén kihívásokkal küszködik.
Valahogy ebben a mederben zajlik a miskolci rendőrkapitány múlt heti kijelentése miatt kirobbant vita is. Pásztor Albert megjegyezte, hogy az avasalji városban elkövetett rablásokat romák követték el. Erre azonnal rázúdult az ügyeletes antirasszista brigád, rásütve, hogy a kapitány cigányozott, a rendészeti miniszter pedig áthelyeztette. A főrendőr mellett azonban társadalmi szolidaritási mozgalom bontakozott ki.
Az ügy jól végződött, a kapitányt visszahelyezték tisztségébe. Ám a zsigerből rasszistázó publicisták és politikusok még mindig háborognak, rasszista nagykoalíciót vizionálva. Továbbra sem engedik meg maguknak a gondolkodás luxusát, hogy végigfuttassák: Pásztor Albert egy létező és súlyos problémára hívta fel a figyelmet. Amely ellen továbbra sem az a leghatékonyabb fegyver, ha agyonhallgatjuk, és aki beszélni mer róla, azt megbélyegezzük. Persze kényelmesnek kényelmes a probléma letagadása és az integrációs programok kidolgozásának további halogatása, de a valóság most elegáns kézmozdulattal intett be a kirekesztőzőknek: az a rasszistázó hölgy/úr ott a számítógép mögött igencsak meztelen.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.